Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 3. szám - Írások az első generációs értelmiségi létről, tudatról - Füzi László: Jegyzetek - "vidéki" könyvekről: [Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében]: [Momentumok az első háborúból]: [könyvismertetések]

Tudósokat, szakembereket lehette még említeni, ahogy könyvcímeket is — tudtommal a vidéki könyvkiadásról azonban még nem készült olyan áttekintő tanulmány, mint amilyen Vekerdi Lászlóé volt a vidéki folyóiratokról. Nevek és címek említése helyett azonban célszerűbbnek tűnik a statisztikai kimutatásokhoz fordulni, hogy a nem hivatásos könyvkiadásban megmutatkozó tendenciákat is jelezhessük — s hogy a vidéki könyvkiadásnak ne csak az eredményeit, de a gondjait is láthassuk. Az alábbiakban A magyar könyvkiadás adatai, 1983 című kötetből idézek pár adatot. (A kötetet dr. Varga Alajosné állította össze s a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének gondozásában jelent meg.) A kötet szerint 1983-ban Magyarországon 7600 könyv jelent meg, ebből 3745 a hivatásos kiadóknál, 3855 pedig a nem hivatásos könyvkiadóknál. Vagyis: a könyvek 51%-át a nem hivatásos kiadók jelentették meg. Míg a könyvcímek szerint 1983-ban a nem hivatásos könyvkiadás volt némi fölényben, addig a példány szám szerint a hivatásos könyvkiadók: a megjelent 99,4 millió könyvpéldány 88%-a (87,9 millió) a hivatásos könyvkiadóknál jelent meg. Némi változás egy év alatt is történt e téren. 1985 szeptember végén háromnapos tanácskozást rendeztek Kaposváron a vidéki könyvkiadásról. Zöld Ferenc összeállításában adattár készült a tanácskozásra: eszerint 1984-ben összesen 9128 mű jelent meg, 100 millió példányban, ebből 4586 mű a hivatásos kiadóknál — 90 millió példányban; míg a nem hivatásos kiadóknál 4542 mű 10 millió példányban. A tendencia a változások ellenére is nyilvánvaló: a nem hivatásos kiadóknál megjelenő könyvek példányszáma meg sem közelíti a hivatásos kiadóknál megjelenő könyvekét. S akkor még nem szóltunk a statisztika által megközelíthetetlen tényekről — arról, hogy megoldatlan a nem hivatásos könyvkiadók által kiadott könyvek értékesítése. Múzeumi évkönyvekhez a múzeumi hálózaton kívül dolgozó alig-alig tud hozzájutni, mert tudomást sem szerezhet egy-egy évkönyv megjelenéséről. Igaz, ha rendszeresen látogatja a különböző városok kiállításait— Szegedtől Szombathelyig, s Soprontól Miskolcig — a múzeumi pénztáraknál megvásárolhatja ezeket a könyveket. A helytörténeti monográfiákat, ha árusítják is, csak az illető helységekben lehet megkapni, a folyóiratokhoz kötődő könyveket a kereskedelem a legritkább esetben veszi át terjesztésre. Nem csoda hát, ha számos kiadvány raktárakban hever, mert a kiadók és a kereskedők nem találták meg egymással a kapcsolatot. Joggal írta Tripolszky László az említett kaposvári tanácskozás után a Népszabadság 1985. október 4-i számában: „ ... a helyzet nagyjából — egészében úgy fest, hogy a nem hivatásos könyvkiadás termékei nemhogy az ország, de még az adott megye vagy az adott kisebb település szellemi vérkeringésébe sem kerülnek be az őket megillető módon. Nem vesznek róluk igazán tudomást”.

Miképpen oldhatók fel az elmondottakból mindenki számára nyilvánvalóvá váló ellentmondások? Először is azt kell tudatosítani, hogy szükség van helyi (intézményi vagy területi) könyvkiadásra: vannak könyvek, kiadványok, amelyek csak meghatározott közegben létezhetnek! Másodszor: meg kell teremteni a helyi és az országos könyvkiadás közötti kapcsolatot. Ebben a vonatkozásban a helyi kiadású könyveket akár kísérleti kiadványoknak is tekinthetnénk: ha egy-egy könyv sikeresnek bizonyul, akkor azt jelentesse meg országos kiadó is. (Gondoljunk például Bálint Sándor hatalmas munkájára, A szögedi nemzetre... A szegedi nagytáj népéletét bemutató több ezer oldalas munka a szegedi múzeum három évkönyvében jelent meg. Megvásárolni csupán a múzeum előcsarnokában lehetett, ámde így is elfogyott a kinyomtatott két-kétezer példány.)

S végül, harmadszor: vidéki könyvkiadókat kellene létrehozni, mint ezt már annyian megfogalmazták, szóvá tették. Juhász Béla írta Megújuló könyvkiadás? című írásában, az Alföld 1982/3-as számában: „Debrecenben már a 16. század közepén könyvnyomtató műhelyt alapított Huszár Gál prédikátor, és a város azóta mindig — egyes korszakokban különösen hangsúlyos — bázisa volt a magyar könyvkiadásnak. Jelenleg is a debreceni Alföldi Nyomda állítja elő a hazánkban megjelenő könyvek mintegy 30%-át. Jelentős volumenű könyvkiadás is folyik Debrecenben, a város szellemi kapacitásának egy része helyi kiadású művekben ölt testet. Csak éppen hivatásos kiadója nincs a Tiszántúl kulturá89