Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Írások az első generációs értelmiségi létről, tudatról - Füzi László: Jegyzetek - "vidéki" könyvekről: [Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében]: [Momentumok az első háborúból]: [könyvismertetések]
Fűzi László Jegyzetek — „vidéki” könyvekről .ismét viharok dúlnak a könyvkiadás körül. Tv-műsort láthattunk bezúzott könyvekről, nap mint nap olvashatunk a raktárakban heverő hatalmas könyvkészletekről s időnként féláron is vásárolhatunk könyveket. (1985 őszén már az 1983-ban kiadott könyveket is féláron árulták.) A könyvek „átfutási” ideje hosszú, a kiadó a nyomdát, a nyomda a kiadót okolja ezért — miközben nagyarányú nyomdai rekonstrukció is történt ezekben az években, s olyan véleményt is hallottunk már, miszerint a magyar írók rövidesen nem tudnak annyit írni, amennyit a nyomdák rövid idő alatt ki ne nyomtatnának . .. Tudjuk azt is, hogy a kiadók, a könyvesbolti hálózat és a nyomdák más-más ágazat részeit képezik — egységes szabályozó rendszert a különböző ágazatok között pedig elképzelni sem lehet. A könyvszakma felszíni jelenségeinek felsorolására azért volt szükségünk, hogy a mögöttük megbúvó törvényszerűségekre is felhívhassuk a figyelmet. Az első jellegzetességnek mindenképpen azt tartjuk, hogy az elmúlt időszakokban nem sikerült összekapcsolni a könyvkiadók által képviselt kulturális (kultúrpolitikai) célokat és a gazdasági követelményeket. Ennek megfelelően a kereskedelem és a nyomdaipar sem tudta megfelelően támogatni a kiadói törekvéseket. Mi több: miközben a nyomdák és a terjesztők körében a gazdaságosság jegyében már a vállalkozások is teret kaptak, addig a kiadók még mindig a régebben kialakított keretek között tevékenykednek. Mintha elfeledkeztünk volna arról, hogy a két világháború közötti korszak immáron legendás könyvkiadói sem csupán az irodalom pártolói, hanem üzletemberek is voltak . .. A másik — egyre nyilvánvalóbbá váló — jelenség: mindezek mellett maguk a kiadók sem tudták követni a kulturális szférában bekövetkezett változásokat. S itt nem csupán a humán kultúra visszaszorulásáról van szó, sokkalta inkább a kulturális szféra egészének átalakulásáról: egyes szakterületek felértékelődéséről s a korban való eligazodást segítő tudományágak iránti érdeklődés növekedéséről. Paradox állítás: az utóbbi évek változásaira nem a könyvkiadók válaszoltak, sokkalta inkább válaszolt arra a könyvkiadás egésze. A kulturális-szellemi élet szükségszerű decentralizációját (kezdve a vidéki folyóiratok megerősödésétől, folytatva a vidéki akadémiai bizottságok létrejöttéig) ugyanis nem követte a könyvkiadók decentralizációja, ehelyett különböző intézmények, szervezetek, műhelyek kezdtek könyvkiadói tevékenységbe. A példák szinte vég nélkül sorolhatók: múzeumi évkönyvek (kimeríthetetlen kincsestárát adják a történeti jellegű stúdiumoknak), helytörténeti monográfiák (1970—81 között 123 ilyen jellegű könyv jelent meg vidéken), s az egyes folyóiratok körül létrejött sorozatok említhetők példaként. Újabban fellendült a Palócföld Könyvek sorozata, az írócsoport gondozásában új sorozat indult Miskolcon, s így tovább ... Jelentős könyvkiadói tevékenységet folytató tudósok, vezetők élnek szerte az országban: Tóth Béla, Péter László a szegedi Somogyi-könyvtári Műhely mozgatói; Békéscsabán Lipták Pál, a megyei könyvtár volt igazgatója jelentette meg a mai magyar irodalom jelentős bibliofil sorozatát; Debrecenben számos könyv mögött állt ott Dankó Imre néprajztudós; néprajzi kiadványsorozatot szerkeszt Újváry Zoltán, a debreceni egyetem néprajzi tanszékének vezetője; Baranya megyében pedig új megyei könyvsorozatot hoznak létre, s jó pár könyvön érződik Tüskés Tibor szakszerű munkája. 88
