Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - A hazai agrárvilág - átmeneti korban: Fekete Gyula válaszol Pál Gyula kérdéseire

vetkezeti mozgalom révén megszűnt a nagy népesség-eltartóképességű kisbirtok is. A kisebb népesség-eltartóképességű szocialista típusú nagyüzemeknek — az Ön véleménye szerint — szerepük van abban, hogy 1975-ben 6,0, 1976-ban 5,0,1977-ben 4,3,1978-ban 2,7,1979-ben 2,2 ezrelék volt, és ma már nincs természetes népszaporulat Magyarországon?

— Nagyobb baj az, hogy belátható ideig nem is lesz természetes szaporulat Magyarországon. Az elkövetkező negyven évben a demográfiai előrejelzések szerint a népességnek nem csupán fokozatos, de gyorsuló ütemű fogyása, elöregedése, a nemzeti-népi életerőnek nem csupán fokozatos, de növekvő iramú romlása-pusztulása várható. („Magyarország népessége, 1980—2021”. A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének és az MTA Demográfiai Bizottságának Közleményei. 49. sz. 1980.) A pusztító fogyás gyorsulására jellemzésül:

2000-ben az előreszámított évi fogyás: 18 000.

2005-ben már 32 000.

2010-ben már 48 000.

2015-ben már 54 000, s ettől kezdve végig a becsült időszakban 54 ezren felül. Évről évre egy Veszprém nagyságú város lakossága, amennyivel több a koporsó, mint a gyerekágy.

A gyorsuló fogyás 2021-re már 1 millió 251 ezerrel morzsolja le a mai lélekszámot, s Magyarország népessége 9 és fél millió alá süllyed. Ám ennél is sötétebb képet mutat az utánpótlás tényleges fogyása, az ezután születőké. 1996-ig további 555 ezerrel csökken a ma is gyengécske 0—14 éves gyermek korcsoport. Elöregedő társadalmunkban ma is kedvezőtlen a fiatal korosztályok aránya. Az elkövetkező 40 évben ez a rossz arány félelmes iramban tovább-tovább romlik, s az ezután születő 0—39 éves korcsoportok lélekszáma 1 millió 703 ezerrel fogy. Ez a szomorú adat a legfontosabb információ a jövőnkről; az egyszerű reprodukcióhoz képest, azaz a népesség távlati szinten tartásához képest 1 millió 703 ezer fő lesz a hiányunk. Az előreszámítás szerint ennyivel maradnak adósok a születések rubrikái — a zéró-szaporodásnak! — negyven év folyamán.

(Hozzá kell tennem: a prognózis legvalószínűbb változatának az adatait idéztem, ám az 1979 óta, a prognózis kidolgozása óta eltelt idő valóságos adataival összehasonlítva ez a változat is túlságosan optimistának tetszik. Olyannyira optimistának, hogy már dolgoznak a korrekcióján, és a javított változat még sokkalta komorabb adatokkal vetíti elénk a jövőt.)

Nincs itt helyem arra, hogy elemezzem az idézett számokkal csak hevenyészve jellemzett folyamatokat. Végtére is demográfiai helyzetünk vészterhes romlásában nincs semmi misztikum. Annyira megvannak a szigorú okai, az egészséges ösztönöket is elroncsolók, azon ámuldozhatnánk — misztikumok után kutatva —, ha nem vészes fogyás volna az eredmény. Az érdekviszonyok — nemcsak anyagi, de világnézeti, szemléleti, politikai, jogi stb. tényezőkkel is — évtizedek óta mindenfelől, ellenállhatatlan kényszerrel az utód — kiváltképp a több gyermek — vállalása ellen „ösztönöznek”. S ez az „ösztönzés” napjainkban is érezhetően erősödik. (Anyagi része — nem egyedül meghatározó, de fontos tényezője az ellen-ösztönzésnek — egzakt módon kimutatható. A kényelmesebb életmódnak — gyermek nélkül vagy egykével — évről évre magasabb a prémiuma.) Felsorolhatatlan, mi mindenben továbbra is léteznek, hatnak, érvényben maradnak azok az okok, melyek az e pillanatban kilátástalan népesedési válságunkat előidézték. Sőt némely keserű gyümölcs még most érlelődik: az anyaság elsőrendű érdekeit figyelmen kívül hagyó, az anyákat megnyomorító új munkamegosztás a nemek között; az antianya-feminizmus jelenléte a nőpolitikában; az ipartelepítésben, a településpolitikában elkövetett, jórészt már helyrehozhatatlan hibák. A kontinuitás alaptörvényének semmibe vételével épült lakótelepek tömérdek apró lakása is jórészt még az elkövetkező évtizedekben társul be hatékonyan a születéskorlátozásba.

Kifejtettem máshol, itt csak utalok rá: a civilizált világban egy új kizsákmányolási forma terjed — minden eddigi, klasszikus formánál kártékonyabb s veszedelmesebb —: a jövő fölélése, „kizsákmányolása”. (Legáltalánosabban az élet fölélése révén, a „jövő beruházá7