Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Tóth István: Szexuális "mítoszok" és "ellenmítoszok"
Van de Velde, akinek Az ideális házasság című munkáját a II. világháború előtt magyarra is lefordították, szintén állította, hogy vannak olyan nők, akiknél az orgazmus pillanatában a Bartholin-mirigyekből folyadék spriccel ki. A szexológiai szakirodalom számos olyan dolgozatot tart számon, amely a női ejakulációt — bár mint ritka jelenséget — leírja, más kérdés, hogy ahány szerző, annyiféle helyről véli a folyadékot kilövellni, és annyiféleképpen írják le a folyadék összetételét. Vannak, akik egyszerűen a hólyagizom-kontroll elvesztésének, vagyis vizeletürítésnek tulajdonítják e jelenséget. A női „prosztata” a húgycső mellékjáratainak egyes nőknél valóban megfigyelhető, az átlagosnál dúsabb burjánzása- elágazódási rendszere lenne.16 Miután Masters és Johnson 1966-ban kinyilatkoztatta, hogy a női ejakuláció „hibás, bár széles körben elterjedt elképzelés”, s ez a szexológiában a tudományos igazság rangjára kezdett emelkedni, azokat a nőket, akik ilyen kilövellésről számoltak be, „inkontinensnek” bélyegezték, vagyis akiknek gyenge a medenceizomzata és ezáltal csökkent a kontrolijuk vizeletürítésük felett. Carol Ellison szerint ez sok nőnél insufficiencia-érzést, elkeseredést okozott, másodlagosan nyilván az orgazmus-készség gátlás alá kerülését.17 Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a nem típusos, bizonyos sémákba bele nem illeszthető szexuális jelenségek korántsem tarthatók kórosnak vagy éppen nem létezőnek. A szexológiában ilyen alapséma a Mastersék által kidolgozott, szexuálfiziológiai laboratóriumi kísérleteikre épülő „szexuális izgalmi görbe”. Ezt úgy képzelhetjük el legegyszerűbben, hogy egy egytornyú falusi templomocska oldalirányú sziulettjét látjuk magunk előtt.18 A bal oldali, emelkedő, (a valóságban nem függőleges) vonal a szexuális izgalom fokozatos emelkedését ábrázolja (ez az ún. izgalmi fázis), a vízszintes tetőgerinc vonala a „plató-fázis”, a kiugró toronycsipke az „orgasztikus fázis”, végül a leszálló, (szintén nem függőleges) vonal az ún. „oldódási szakasz”. Ez az izgalmi séma dogmává kezd válni, csaknem minden szexológiai kézikönyvben szerepel. A különféle fázisokhoz különféle élettani és anatómiai paraméterek tartoznak, amelyek precízen fel vannak sorolva. Habár ez a séma valószínűleg jól alkalmazható a szexuális izgalom fokozatos „felépülésének” statisztikailag jelentős részére, azonban nem általános érvényű. Létrejöhet ugyanis orgazmus nélkül, ha az izgalom előtte jelentős szintre fúrna fel, ezt a mindennapi tapasztalat is igazolja. Az izgalmi görbe bizonyos esetekben inkább egy feje tetejére állított „V” betűhöz hasonlítható, s nemcsak férfinél — igaz, hogy ritkábban —, de nőnél is. A Mastersék kísérletei alapján kidolgozott szexuálterápia a „lassú”, „ráérős”, „érzéki” típusú szeretkezés-képet közvetíti a szakmabeliek és a laikusok felé egyaránt. A nők lassúbb szexuális reagálókészsége statisztikailag valószínűleg jellemző. Ennek alapján a hazai ismeretterjesztő irodalomban is elterjedt a gondos előkészítés szükségessége, az ún. előjáték (túlhangsúlyozása, amivel semmi baj sincs mindaddig, amíg nem gondoljuk azt, hogy erre feltétlenül minden esetben és minden nőnél szükség van. A reagálóképesség csodálatosan változékony, az emberek nem szexuálfiziológiai szinten működő gépek. A szenvedély elragadtatott pillanataiban, a nagyon erotikusnak átélt helyzetben a „lassúbb” nő is reagálhat gyorsan, ha úgy tetszik, „férfiasán”, hosszas előjáték nélkül is. A „ráhangolódást” néha egy pillantás, egy érintés kiváltja, máskor két óra hosszáig tartó „előjáték” sem. Ha most visszatérünk ahhoz a vélekedéshez, amely a szex-szel kapcsolatos állásfoglalások mögött a „nemek harcát” is látja, a női orgazmussal kapcsolatos „tudományos” állás- foglalások ezt jól szemléltetik. Ismeretes, hogy a pszichoanalitikus érában — itt most nem említendő kivételektől eltekintve — a szakemberek Freud nyomán az „érett” nő szexualitásához az ún. vaginális orgazmust rendelték. A klitorális erotika feladása, az ún. részösztönök alárendelődése a genitalitás uralmának azzal a kívánalommal jár, hogy az „egészséges” nőnek „vaginális úton” kell kielégülnie. Ha történetileg nézzük, ennek a modellnek az elfogadása sajátságos libikókát indított el. Addig ugyanis, amíg a feltétlen férfiuralom megrendülni nem látszott, elsősorban azok 33
