Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Tóth István: Szexuális "mítoszok" és "ellenmítoszok"
jellemző, az ilyen nő bármikor, bárhol örömmel kapható az aktusra. Ez a kép leginkább megegyezik a leggyakoribb férfi maszturbációs fantáziával arról a — rendszerint ismeretlen — nőről, „akivel mindent lehet csinálni”, ráadásul az illető ezt nem passzívan tűri el, hanem kezdeményez is, és élvezi is a helyzetet — egyetlen ponton van csak eltérés: a „kielégíthetetlenségben. ” A maszturbációs fantáziában a partner nem kielégíthetetlen, bármennyire aktív is, a férfi kielégülése után már nem követelőzik, hiszen eltűnik, nem létezővé válik. A mitikus nimfomániás azonban állandóan követel, állandóan kész az újabb és újabb aktusra. Itt tehát a férfi kerül olyan helyzetbe, hogy „teljesítenie” kell, szolgálnia, sőt kiszolgálnia — ha tudna. Megfordulása ez a hagyományos maszkulin-dominanciájú világrendnek, ennélfogva veszélyes, szorongást kelt, melynek egyik elhárítási formája az ilyen nő „beteggé” tétele, lesajnálása, megvetése és elutasítása. S ami mindebben rejtetten benne van: minden olyan nemi kapcsolat elutasítása, amelyet nem a férfi határoz meg, irányít, kontrollál. A férfiak gyakran panaszkodnak a pszichiáternek arról, hogy partnerük nem kezdeményez. Attól tartok, ha elvárásaik teljesülnének, még jobban panaszkodnának. Félreértés ne essék, bár igen ritka, de nőknél hiperszexuális állapotok léteznek, olyasmi tehát, amit régebben nimfománia kifejezéssel illettek. Ezek azonban legtöbbször a mániás betegség részjelenségei, amikor a személyiség kevésbé összetartottá válik, a fékek lazulnak, a kritikátlanság és hiperaktivitás észlelhető minden formában. Hogy azután a viselkedés összességében, amely „túlságosan aktívvá” válik, a szexuális aspektus mennyire meghatározó, az már az alapszemélyiségtől, a szexuális elfojtások nagyságától függ. Vannak — s ezek még ritkábban fordulnak elő — olyan esetek is, amikor a hiperaktivitás csak a szexuális szférát érinti. Itt azonban a pszichiáter által észlelt valóság élesen eltér a köztudatban élő nimfomániákus mítoszától: az ilyen nők ugyanis szenvednek kielégíthetetlenségük miatt, egyáltalán nem „élvezkednek”, kétségbe vannak esve azért, hogy elvesztették a kontrollt viselkedésük, érzelmeik fölött. A szégyenérzet kikapcsolódása — ami tipikus férfi fantázia — tehát nem valósul meg. A maszturbációval és a „nimfomániával” kapcsolatos — sajnos, szükségképpen nagyon vázlatos — fejtegetéseimben minduntalan föl-fölbukkant az a gondolat, hogy e szexuális jelenségekkel kapcsolatos állásfoglalások figyelmes tanulmányozása arra vezet, hogy a férfi dominancia rejtett megnyilvánulásainak tekintsük őket. A „visszacsapás” nem késett sokáig. Az 1976-ban megjelent Hite-riport, amely kérdőívekre adott válaszokat elemez, alig burkoltan feminista szemszögből tekint a női szexualitásra. Jóllehet ábrándos tekintetű szerzőjének, Shere Hite-nak teljesen igaza van abban, hogy eddig a szexológiai kutatások a női szexualitást kizárólag úgy tekintették, mint a férfi szexualitására adott választ, reakciót, és nem mint „önmagában is megálló”, autonóm jelenséget, emancipációs szándékától vezérelve már a harmadik oldalon jócskán elveti a sulykot. A következőt írja: „Az, hogy a nők milyen könnyen érnek el orgazmust maszturbációval, nyilvánvalóan ellentmond a női szexualitásról alkotott sztereotípiáknak — vagyis annak, hogy a nők lassabban izgulnak fel és csak rendszertelenül képesek a kielégülésre.”15 A „gyors fölizgulás” képessége tehát „értékké” vált, a nőknek a férfiakat ebben utol kell érniük. Amint láttuk, utol is érték. Ha ez így megy tovább, rövidesen megjelenik a férfiakra alkalmazott „korai magömlés” női megfelelője is: a „korai orgazmus”. Egyéb jelek is mutatnak arra, hogy a nők igyekeznek felzárkózni a férfiakhoz. Az újabb szexológiai irodalomban tallózva jó néhány olyan dolgozatot találunk, amely a „női prosztatával” és a „női ejakulációval” foglalkozik. A nők most már olyan dolgokra is képesek, amelyet eddig csak férfiak tudtak végbevinni. A köztudatban évszázadok óta él olyan hiedelem, hogy a közösülés során az orgazmus pillanatában-másodperceiben mindkét nem ejakulál. Már Arisztotelész úgy vélekedett, hogy a nők, amikor élveznek, folyadékot lövellnek ki. Ez egyébként kedvelt témája volt a viktoriánus kor pornográf időszaki kiadványának, a The Pearl-nek, amelyben ezt a folyamatot különféle szituációkban rajzosán illusztrálták. A híres holland nőgyógyász, 32
