Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 3. szám - Tóth István: Szexuális "mítoszok" és "ellenmítoszok"

A 19. században orvosi indikációra végeztek kiherélést a férfi maszturbáció gyógyítására, de még dühödtebben vetették rá magukat a sebészek a nők csiklójára, illetve belső nemi szerveire. 1872-ben Robert Battey kétoldali petefészek-eltávolítást vezetett be a női maszturbáció csökkentésére, s ezt a műtétet ilyen indikáció alapján nők ezrein hajtották végre. Az 1880-as években a petefészekirtást olyan — nem létező — betegségekben is javallták már, mint a „medencei neurózis”, illetve a „petefészek eredetű epilepszia”. A klitoridek- tómiának vagy magyarul csiklóirtásnak tulajdonképpen a pénisz sebészi eltávolítása lett volna a megfelelője, tudomásom szerint ez a korabeli sebészeknek nem jutott eszébe, gyanítom, hogy műtéttechnikai okok miatt.

Csak becsülni lehet, hogy maszturbáció miatt sokkal több nőn, mint férfin végeztek a múlt században műtéteket, kultúránk maszkulin jellegéből adódóan. (A „végrehajtók” végűi is férfiak voltak.) Jól mutatja ez a múlt századi férfiak rettegését a nők szexuális megnyilvánulásaitól, belső bizonytalanságukat saját nemiségüket illetően, amely erre a századra csak fokozódott, ezért igen nagy szerencse, hogy e hatásos sebészeti eljárások kimentek már a divatból. Ezt úgy értse az olvasó, hogy az európai kultúrkörben, hiszen a klitoridektómia ma is elterjedt például Jemenben, Szaúd-Arábiában, Etiópiában, Szudánban, Irakban, Jordániában, Szíriában.

Amíg a 19. században a maszturbációt az orvosok a dögvészhez hasonlítható veszélynek tartották az emberiségre, s ennek megfelelően — mint láttuk — radikálisan léptek fel ellene: a nemi szerveket csonkító műtétekkel, a 20. században a pszichoanalízis fokozatosan „átszellemítette”, a szimbolikus kommunikációk szintjére emelte. Freud korai gondolatfelvetéseinek, hogy ti. az önkielégítés „neuraszténiát”, neurózist, esetleg szervi károsodást is okoz, szerencsére nem akadt komoly követője, egyébként is ezek már „kisebb súlyú” bajok, mint mondjuk az elbutulás, epilepszia vagy halál.

Az önkielégítés szimbolikus folyamatként való felfogása megfosztotta azt durva testiségétől, elsősorban azáltal, hogy azt tételezte, a maszturbációnak ekvivalensei lehetnek. Az ekvivalensek megnyilvánulhatnak konkrét cselekvésben (lásd a „pattanásnyomogatásos” példát), de álmokban is. Az átszellemítésen belül azonban az analitikus felfogásban a maszturbáció továbbra is problematikus maradt. Bűntudatot kelthet, de nem egyszerűen a hozzá kapcsolódó, kultúránkból fakadó szégyenérzet miatt, hanem például azért, mert a tudattalanban valaki felé irányuló agressziónak kódolódik. Azután a nő tudattalan férfiirigységének, vagy ha úgy tetszik, péniszirigységének a kifejeződése is lehet, ha a nő mondjuk zuhanyozás közben a tus vízsugarával ingerli a csiklótájékát. Ezekről az — analógiás gondolkodást igénylő — értelmezésekről a köztudat talán keveset tud, mélyen beleágyazódva mindennapi vélekedéseinkben azonban bármikor megfigyelhetjük az önki- elégités infantilis tevékenységként való felfogását. Egészen a szexuálterápiás éra létrejöttéig, amely a hatvanas évek végétől, a hetvenes évek elejétől számítható, a „felvilágosult” orvosi közvélemény is infantilisnak tartotta a maszturbációt. Nem gondolták többé azt, hogy az önkielégítés betegséget okoz, kamaszkorban „természetesnek”, lakatlan szigetre vetődött hajótöröttnél „érthetőnek”, stabil partnerkapcsolatban a kielégítetlenség jelének tartották akkor, ha a páciens problematikusnak festette le szexuális életét, ellenben teljesen értetlenül álltak a jó szexuális partnerkapcsolat mellett végzett rendszeres maszturbáció előtt. Pontosabban, ilyenkor jól jött az „infantilis” jelző. Esetleg arra is gondoltak, hogy a páciens hazudik: eltitkolja azt, hogy partnerével nem elégül ki.

Ha az eddigieket végiggondoljuk, a maszturbációval kapcsolatos felfogások mind „negatív” előjelet kaptak, ilyen-olyan ideológiák, vélekedések, elméletképzések következtében. A modern szexuálterápia beköszöntével azután jött a nagy fordulat, amelyet a negyvenes évek végén—ötvenes évek elején a híres Kinsey-riport készített elő.8

Kinsey és munkatársai azt találták, hogy az általuk megkérdezettek közül a nők 58%-a, s a férfiak 92%-a maszturbált. Nőknél a maszturbációs tevékenység fokozatosan növekedett a pubertáskortól körülbelül életük közepéig, míg férfiaknál a tizenéves kor után fokozatosan csökkent. Hunt 1974-ben megjelent A hetvenes évek szexualitása című köny30