Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 3. szám - Tóth István: Szexuális "mítoszok" és "ellenmítoszok"

A pszichoanalitikusokat igazán nem lehet azzal vádolni, hogy — ellentétben az akadémikus pszichiátriával — nem foglalkoztak volna a szexualitással, ellenkezőleg, mindenki tudja, hogy részben éppen emiatt keltettek a korai analitikus tanok nagy felháborodást a hivatalos orvostudomány és pszichiátria képviselői között. A Nyíró Gyula pszichiátria tankönyve által „pánszexualizmussal” vádolt Freud — s ne feledjük, hogy ebből a tankönyvből tanult a ma Magyarországon élő orvosok háromnegyed része — 1898-ban a következőket írja: „Ha a maszturbáció az oka a neuraszténiának, akkor a maszturbáció megelőzése mindkét nemnél olyan feladat, amely nagyobb figyelmet érdemel, mint amit eleddig kapott.”2 Freud fogalmazása itt még óvatos, 1912-ben azonban már oda konkludál, hogy a maszturbáció nemcsak „infantilis szexuális tevékenység”, hanem, hogy neurózist, és valószínűleg organikus károsodást is okoz.3 1915-ben A tudattalan című írásában lehetségesnek tartja, hogy bizonyos cselekvések az önkielégítés szimbolikus megjelenési formái. Említ például egy fiatalembert, akinél az arcán levő pattanások kinyomkodása maszturbá- ció-ekvivalens lenne.4

Azt, hogy a korai analitikusok milyen megküjönböztetett figyelemmel fordultak a maszturbáció felé, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Bécsi Pszichoanalitikus Társaság 1908 és 1912 között nem kevesebb mint tizenhárom ülést szentelt e témának.

Freud egyik híres tanítványa, Karl Menninger 1938-ban a következőket írja: „ ... a maszturbáció a bűntudat súlyos terhét okozza, mivel a tudattalanban mindig valaki iránti agressziót reprezentál.”5

Végezetül említsünk egy cikket a modem pszichoanalitikus irodalomból, szerzője Eugene Halpert, címe: A női önkielégítés egy különleges formája: maszturbáció vizsugárral. Ez 1973-ban jelent meg. A tanulmány szerint az ilyen módon maszturbáló nőnek az a tudattalan fantáziája, hogy neki is megvan az apja pénisze, ő is tud úgy vizelni, illetve ejakulálni, mint egy férfi.6

Itt álljunk meg egy pillanatra, s nézzük meg, milyen következményekkel jártak ezek az állásfoglalások! Már most felhívjuk az olvasó figyelmét arra, hogy a következmények természetét illetően éles különbséget kell tennünk a pszichoanalitikus éra előtti és utáni időszak között.

A 19. századi szaktekintélyek állásfoglalásából önként adódott a gondolat: a maszturbá- ciót minden áron meg kell akadályozni, hogy elejét vegyük azoknak a szörnyű betegségeknek, amelyeket számlájára Írtak. Comfort könyvét érdemes elolvasni azoknak, akik részletesen meg akarnak ismerkedni azokkal az elmés szerkezetekkel, amelyeket nők és férfiak altestére erősítettek, s melyeknek rendeltetése az volt, hogy megakadályozza azt, hogy az illető kezével megérinthesse nemi szervét, illetve, hogy fizikai fájdalmat okozzon, ha férfi viselőjének merevedni kezdene a hímvesszője. E szerkezetek nem ritkán vasból készültek, s kulccsal nyíló zárral erősítették őket a „betegekre.”7 Mindezt azonban csak tüneti kezelésnek tekintették. Az orvosoknak rövidesen eszébe jutott az önkielégítés „oki” terápiája is: el kell távolítani a kérdéses testrészt, s akkor annak gyönyörszerzés céljából történő izgatása sem valósulhat meg, illetve egyéb műtétekkel olyan állapotba kell hozni a pácienst, hogy ne legyen kedve az önkielégítésre.

Az előkép egyébként kulturálisan adott volt, hiszen a nemi szerveken végzett műtétek a bibliai időkre nyúlnak vissza, talán még előbbre is. Ekkor azonban ezek kultikus célokat szolgáltak, gondoljunk például a körülmetélésre. A kasztrálások mögött gyakran az uralkodók azon meggyőződése állt, hogy nagy hatalommal járó beosztásokban megbízhatóbbak az olyan „férfiúk”, akik mentesek a nemi vágytól, így kevésbé befolyásolhatók, csábíthatok, szenvedélyük miatt nem zsarolhatók. Lissák György Ókori szerelmek cimű regényében a heréit főhős a hatalmas perzsa birodalom titkosrendőrségének főnöke lesz. A kereszténység kialakulásával a kasztráció is válhat kultikus jelentőségűvé. Máté Evangéliumában különösen értékeli azokat, akik eunuchokká tették magukat a mennyek országáért, bár nem tudhatni pontosan, hogy ez nem szimbolikusan értendő-e, s nem a szüzességi fogadalmat jelenti csupán.

29