Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Varga Dávid: Eltűnt - kezében bottal, virággal
magasabbrendű erkölcsiséget is kialakít. Nem csupán deklarálja ezt, nem csupán az elvi lehetőségét teremti meg. Praktikusabb kérdések: vajon leegyszerűsíthetők-e ezzel kapcsolatos teendőink arra, hogy mintegy újraszabályozzuk a jog erkölcsi szerepét, hiszen — mint példáinkból is látszik — a jog „már nem”, az erkölcs pedig — legyünk optimisták — „még nem” tud erkölcsileg (is) szankcionálni? Mit tegyünk, ha ezt a jog és erkölcs közti nyilvánvalóan egészségtelen feszültséget — az értelmiség egy töredékének kivételével — a társadalom igazán széles rétegei nem, vagy alig érzékelik? Mondhatjuk-e, hogy a gyakorlati teendők megoldásában viszont jócskán előbbre léptünk? Mind többeket foglalkoztató kérdés: helyesek-e a régen megállapított és a mai vagy közelmúltbeli keletű nyugdíjak, illetve arányaik? Elegendő-e az öregek ellátása, ápolása terén a hagyományos szociálisotthoni, illetve napköziotthoni hálózat továbbfejlesztésén gondolkodni? Ki viselje gondját — különösen a kistelepüléseken — a többé-kevésbé magatehetetlen, magányos öregeknek? A körzeti orvosok számára az idős emberek gondozását kötelező módszertani levél nem írja elő — ellentétben a terhes anyákéval, gyermekekével, fiatalokéval —, s kizárólag az orvos lelkiismeretére van bízva, mennyire törődik velük. A körzeti orvosok többségének még nyilvántartása sincs a hozzá tartozó öregekről, — bár önmagában a nyilvántartás sem elég: gondozásnak csak az tekinthető, ha az az orvos a körzete valamennyi idős lakóját felkutatja, vizsgálja, kezeli... 1980-ban egymillió 830 ezer 60 éves és idősebb ember élt Magyarországon; az előreszámítások szerint az ezredfordulóra megközelítik a kétmilliót. A számszerűségi érven kívül mellettük szól az is, hogy az elérhető életkor növekedésével egyúttal a teljesítmény is nő, s a testileg-lelkileg egészséges nyugdíjasok közül már ma is sokan járulnak hozzá gazdasági sikereinkhez — bár egyelőre inkább csak kisvállalatok, gmk-k innovatív, szakértői gárdájában. Szerintem az idősek ügyének őszinte és teljes körű felkarolására a legfőbb motiváció mégsem ez ... Vincze Jánosnak, utolsó útján, virág is, bot is volt a kezében. Ez az eltűnés mindkét alternatíváját jelképezi: az öngyilkossággal egyértékűt, de azt is, amely az újrakezdés lehetőségét óhajtja kivívni magának. A „virág és bot” még általánosabban — a mai 30 —40 évesek hamleti feladatát jelképezi: a kizökkent időt helyretolni a mai és holnapi öregek jobblétéért, egy jobbérzésű, bűntudatmentes(ebb), tisztább lelkiismeretű társadalomért.
