Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Tóth István: A Magyi János-kódex verseiből: Az időnk beteljesült: A szerelem rendszabálya: Sírfelirat a boldog életű és halálú István deákról: Szerelmi béklyó: A részegségről: A békéről: Siratóvers a váradi török pusztításról: A szerencsecsillagról: A tétlenségről: Tóth István műfordításai
Tóth István A Magyi János-kódex verseiből M J. v -Aajdnem kétszáz évvel ezelőtt a pécsi püspökség levéltárából került elő az a formulárium, amelyet Nyírkállói Tamásról, Mátyás király kancelláriájának jegyzőjéről Nyírkállói-kódexnek neveztek; ma helyesbítve: Magyi János nótárius nevét viseli, aki (az 1476-os, óbudai bejegyzés alapján) minden kétséget kizáróan a formuláskönyv tulajdonosa volt. A Kovachich Márton György által kiadott formulárium (Formulae solennes styli in cancellaria ac locis credibilibus authenticis, Pest. 1799) a hivatalos, latin nyelvű okmányok szövegeihez szolgáltatott mintákat (főként a stílus, de a hiteles kifejezések tekintetében is). A könyv üres lapjaira alkalomszerűen a legkülönbözőbb vers- és prózaszövegeket jegyezték be a kancellária jogász-tisztviselői. Egy vékony füzetnyi (szinte kizárólagosan) latin versanyaga mind tartalmilag, mind formailag igen vegyes. Az egy- vagy kétsoros szentenciától, maximától a monumentális epitáfiumig, a vágánsdalig, a karácsonyi énekig, asz- szonycsúfolóig, a verses naptári adatig, jogi szabályig, a részegség elleni versig minden megtalálható itt, akárcsak az egyszerű hexameter, a pentameter vagy a leoninus forma a rímes hexameter különböző alakjaival és a 7—6 tagolású, rímes trocheusi sor (amely a vágánsköltészet leggyakoribb formája). A szerzőség tekintetében eléggé bizonytalanok vagyunk. A magyar tárgyú verseket (így pl. a két Hunyadi sírversét) bizonyára valamelyik budai humanista írta, de az általánosabb vonatkozású versek szerzőségét nehezebb lenne kiderítenünk. Annyi azonban biztos, hogy a Plenitudo temporis (céhdalként ismert vá- gánsdal) két utolsó szakasza egybeolvadt (kontaminálódott) az Archipoéta Aestuans int- rensecus ira vehementi című híres korcsmadalával. A szerelem rendszabálya (De amore regula) című dal pedig — amint ezt Kardos Tibor is megállapítja — a Prímásnak nevezett Hugues d’Orléans (Mit búsulsz, poéta? című) versének a másolata. A versanyag hű keresztmetszetet ad a XV. század utolsó negyedének humanista kultúrájáról, költészet iránti érdeklődéséről. Ennek az érdeklődésnek (ha nem is kizárólagosan) határozottan világi jellege van. Ezért ezt a kódexet, amelyet — közepes túlzással — a magyar Carmina Buranának is nevezhetnék, nem mellőzhetjük latin poézisünk számbavételekor. Különös színfoltot alkot reneszánsz költészetünkben. Válogatásomban inkább azt ragadtam ki a gyűjteményből, ami benne elüt a korra jellemző átlagtól: a világi jelleg kirívó színeit. Az időnk beteljesült Plenitudo temporis Az időnk beteljesült, gyertek, örvendezzünk. Még kopasszá is lehet a zöld ág felettünk. Mert nincs teli kamaránk, és nincsen mit ennünk: 16
