Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Baski Imre: A magyarországi kun eredetű tulajdonnevek kutatása: tudománytörténeti áttekintés

-le végű nevek természetesen ebben a cikkben is szerepelnek. E tanulmányának anyagát először törökül (51), majd magyarul is megjelent cikkében (54) újabb, személynévi erede- tűeknek látszó, kiskunsági helynevekkel (Bezther, Kalas, Ketelegaska, Orgowan, Zomok- zallasa) egészítette ki.

Negyven év telt el azóta, hogy Rásonyi László először írt a kun nevekről. Az előző négy évtized kun névkutatásainak összefoglalása a hatvanas évek közepén Törökországban megjelent Kuman Özei Adlari (Kun tulajdonnevek) című dolgozatában történt meg (55). A cikk tartalmazza mind a hazai, mind pedig a határokon kívüli kun tulajdonneveket, természetesen csak azokat, amelyekről a szerzőnek tudomása volt.

A „Kuman Özei Adlari” akár csak felületes ismertetése is hosszú oldalakra nyúlna, ezért e helyen be kell érnünk néhány összefoglaló megjegyzéssel. Ami számunkra itt fontos lehet, az annak hangsúlyozása, hogy a kun nevek kutatásakor figyelembe kell venni: a- kunok esetében több (török) népelemből létrejött törzsszövetségről van szó (55 : 71). Arra a kérdésre pedig, hogy vannak-e a törökségen belül néphez köthető típusok (pl. kun típusú névadás és névrendszer), csak a jövőbeni kutatások adhatnak választ (uo.)

A tanulmány 350 név adatait és ahol lehetséges, magyarázatát tartalmazza. A 165 magyarországi kun névből csupán 20 a kérdéses vagy jelentés nélkül közölt kun nevek száma. A cikk végén bemutatja az 1963 óta jelentősen kibővített török névadási kategóriákat (55 : 141).

Ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a kun tulajdonnévkutatás legutolsó korszakához, amelyben az utóbbi két évtized és napjaink eredményei születnek.

Rásonyi László és Németh Gyula ekkor megjelenő tanulmányai (56,57, 58; 34) már újat nem hoznak, csupán régebbi megállapításaikat ismétlik, vagy helyezik új összefüggésekbe.

Legújabban Mándoky István egyik-másik kun nyelvvel foglalkozó dolgozatában találunk bizonyos névészeti vonatkozásokat (lásd: Saska családnév (23 :393-94), Kaythar, Kaythor, (24 : 371), Barag (24 : 368-70).

A hantos-széki kunokról írott cikkében a legszükségesebb nyelvészeti apparátus alkalmazásával közli az oklevelekből ismert Alagaz, Baydamer, Bezther, Buthemer, Chabak, Diolta (Gyolcha), llunchuk, Kaythor és Thoman neveket (25 : 79).

Érdemes még megemlíteni, hogy Mándoky István védés előtt álló „A kun nyelv magyarországi emlékei” című kandidátusi értekezésének V. fejezetében foglalkozik a kun eredetű tulajdonnevekkel (28). (A disszertáció végleges, vitára bocsátandó variánsát nem volt módomban áttanulmányozni, ezért itt róla semmi konkrétumot nem mondhatok.)

Ami pedig az aktuális feladatokat illeti, azok felsorolása könnyű, elvégzésük azonban annál nehezebb, sokszor meg is haladják egy ember erejét. Legfontosabb feladatunk napjainkban az élőnyelvi ragadvány- és helynévkincs minél teljesebb összegyűjtése, mert csak így remélhetjük a kun szórványemlékek (köztük a tulajdonnevek) megmentését a feledéstől.

A még ki nem aknázott írásos források (egyházi anyakönyvek, tanácsi jegyzőkönyvek, újabbkori levéltári anyag) minél teljesebb feldolgozására kell törekednünk. A kétféle forráscsoport együttes alkalmazása megbízhatóbb eredményeket hozhat, mivel optimális esetben az adatok egymást kiegészíthetik.

Én magam készülő értekezésemben a kiskunsági kun eredetű tulajdonnevek monografikus feldolgozását tervezem. Az eddigi tudományos eredmények szintézise és kritikája mellett új kun nevek felfedezésével szeretném gazdagítani a török nyelv- és névtudományt.

92