Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Pomogáts Béla: Költészetben elbeszélt szociográfia - másfél évtized után: Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
írás közben igen gazdag és változatos valóságanyagot tárt fel, szülőfalujának társadalmáról, műveltségéről, történelméről, a köznapi élet menetéről adott képet. Ezt a valóságanyagot néhány hazalátogatásának története fogja epikus keretbe, ez a kerettörténet valójában a hatvanas évek közepének néhány őszi és téli hónapját idézi fel. Ebbe a keretbe helyezi el szociográfiai vizsgálódásának eredményeit: beszélgetéseket, élettörténeteket, falusi életképeket, leveleket, kérvényeket, történelmi dokumentumokat, akár régebbi újságközleményeket, gyűléseken hallott felszólalásokat, mindazt, amiből a vegyesajkú mezőségi falu, közelebbről a szórványban élő erdélyi magyarság történelmi sorsa kibontakozik. Gáli Ernő, a neves társadalomtudós elsősorban az írói valóságfeltáró munka eredményeiben látja a könyv korszakos jelentőségét: „Az Anyám könnyű álmot ígér nagy eseménye nem csupán irodalmunknak, hanem még gyerekcipőben járó társadalomkutatásunknak is. Sütő András — valamennyiünket megelőzve — megtette az első lépést az új Erdély felfedezése felé.” Valóban, Sütő munkája a felfedezőkével rokon, minden kendőzés nélkül, megtorpanást nem ismerő igazságkereséssel mutatja be a falusi magyar szórvány helyzetét, történetét, a falusi közéletet, a vezetők munkáját, a termelőszövetkezet gondjait, a románmagyar együttélés konfliktusait, a kulturális kölcsönhatásokat, a vegyes házasságokat. Sütő András munkája az újabb romániai magyar irodalomban kétségtelenül elsőként világította meg a nemzetiségi sérelmeket és gondokat: az anyanyelvi oktatás nehézségeit, a nyelvromlást, a történelmi és irodalmi ismeretek szomorú hiányát, a kisebbséghez tartozó emberek érvényesülésének akadályait. A valósághoz ragaszkodó hitelesség sokatmondó példája az idősebb Sütő András cséplőszekrényének politikai kalandokban bővelkedő históriája, amelyről az Anyám könnyű álmot ígér családi iratok segítségével számol be. Ez a történet a nemzetiségi irodalom szemléletváltását tanúsítja, az író és a valóság viszonyában bekövetkezett ama átalakulást, amely révén a korábbi anekdotikus zsánerképet igazságkereső realizmus váltotta fel. Sütő ugyanis Félrejáró Salamon című, 1956-ban megjelent kisregényében egyszer már feldolgozta édesapjának viszontagságait, csakhogy akkor az idillbe játszó anekdota derűsebb színeivel futtatta be a bürokratikus hatalmi gépezettel szemben tehetetlenül álló falusi szegényember történetét. Az újólagos — most már dokumentumokkal hitelesített — feldolgozás nemcsak igazabb, hanem a történtek mögött ható társadalmi-politikai mechanizmus lényeges vonásait is megvilágítja. Az öreg Sütő András a háború után Marosludas környékén egy leégett cséplőgép acélvázára bukkant: „Megvásárolta, itthon fölépítette, hiányzó alkatrészeit ócskapiacról, gépésztársaktól összeszedegette; dobtengelyeket, szíjtárcsákat hordott haza a hátán a harmadik-negyedik-hatodik faluból. Botot dugott a vaskerekekbe, úgy szuszogott a hegyeken által meggörbedve, de nagy bizakodással. Mikor elkészült vele, és a festék megszáradt volna rajta, a kornak kívánalmai szerint felkerült a kuláklistára.” Jöttek az adókivetések, nyomukban a végrehajtók, következett a kilakoltatás, a család egy deszkából tákolt kamrába kényszerült, végül az öreg Sütő örülhetett, hogy számtalan kérvény benyújtása után a hatóságok állami tulajdonba vették a használhatatlan gépet; fizettek is érte, tizenöt esztendő munkájáért kapott egy liter borra valót. A cséplőszekrény kalandos történetéből egész kis dokumentumelbeszélés kerekedik, a lírai szociográfia máskülönben is gazdag epikus anyagot fog össze, és ez az epikus anyag Sütő András prózapoétikájának megújulásáról, gazdagodásáról is tanúskodik. Az Anyám könnyű álmot ígér írója korábban a népies realizmus hagyományait folytatta, Móricz Zsigmondtól Tamási Árontól, Asztalos Istvántól tanult. Hiteles emberi karaktereket alkotott, jó érzéke volt a drámai összecsapások ábrázolása iránt, ezeket az összecsapásokat mégis rendre anekdotákkal tompította le. Tanulságosak Veres Péter 1954-ben keltezett levelének szavai: „mit szólnál hozzá, ha azt mondanám: egy székely Mikszáth, egy igazi Mikszáth, de magasabb hatványon: az már csak valami!” Az idősebb írótárs az „éles ész, szív, humor, népi józanság — és bölcsesség” tulajdonságait értékelte a fiatal erdélyi elbeszélő írásaiban. A dokumentarista beszámoló sajátos követelményei azonban új epikus eljárásokat eredményeztek, ezek az eljárások izgalmasabbá tették Sütő András elbeszélő 52
