Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Raittila, Anna-Maija: Erdélyi menyasszony: vers: Bede Anna fordítása, a fordító jegyzetével
Anna-Maija Raittila Erdélyi menyasszony (Vista faluból) Ellebennek mögöttem a táncok. Hűsítem kezeimet kapunk oszlopain; ősök öltöztették azokat csillagokba, holdak s napok szirmaiba. Alusznak a bivalyok. Bádogkakasok bámulnak kék homlokú házak tetejéről a homokos utak, szőlődombok felé. Az oszlopokon indák, kacsok ujjai vöröslenek. Kapaszkodtam, vágytam, csüngtem, elszakadtam. .. Szoknyám szegélyében az indulás lebegése, karjaimon akácfürtök fehére. Már nem szakadhat el e mostani gúnyám: csírazöld, kévesárga ing, hóból és rózsákból szőtt rokolya, kaláris-abroncs — ereim zubognak alatta — hajamtól hátamig hullámzó szalagok, pirosak mint a tulipán, mint az anyai bánat. Párta szorítja homlokom. A sorsom. Állok, mint gyümölcsfa a dombon, hajnal előtt. Rezdületlen, hajlíthatatlan. Az első keresztelőn levetem a virágok díszét. Kitárul a tarló, a rejtőző rögök, a feltöretlen félelem. Aratás. Előttem verejtékező hát hajladozik. Sercegve dől a szár, marokba szedek minden szálat. Éjjel rámdől az aratók fáradtságának súlya, akárha szikla volna. A tűzhelyemben láng, mit nem hagyok kilobbanni, mitől semmit sem kérdek. És az asztal énekel, kenyerem naggyá kelt, mint a nap, a túró gyöngyhalom, hagymát metélek rá, és küldöm körbe a tányért,
