Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Gál Sándor: Visszatérés: vers
Gál Sándor visszatérés húsvét előtti holdtölte szitál a fény bukó felhők a tavasz horhasai felett mintha kinyílt volna a tér kapuja jegenyékkel szegélyezett út az árok tavaszi vizekkel telve ritka hullámok fodrozódnak a leomló part üregei felé a derengés holdudvarában áll az idő érdes akácok mozdulatlan éje némán suhog a beteljesületlen vágy fatörzsek között puszta a tér halál és újjászületés csendje kilökődnek az égi csírák s a hideg tűz sugárzása végigborzolja a belső tájat egyetlen pillanatba sűrűsödnek évezredek menni megállni visszatérni birtokba venni ismét ami egykor a miénk volt játszóteret utcát küszöböt nyíló ablakot néhány hangot a táltos időből s kihajolva a halál rácsai mögül megnevezni a névtelen hazát
/
