Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Gál Sándor: Visszatérés: vers
embert állatot fát füvet virágot emlékeinket és a távolságok mélységeit hol jártál hol jártál harmatos időben kő követ pattint virág virágot ront miért ez a mély vágy e kései varázslat miért hordom magamban e jázmin-halált a temető ecetfáinak halotti beszédét nem a kérdezett s nem a kérdező hanem a húsvét előtti holdtölte rejtelmes fényébe öltözött diadal és kudarc rideg summája a gyermek ott a jegenyék alatt a tavaszi vizektől duzzadó árkok mentén ahogy tovatűnik ahogy föloszlik a hullámok lassú csobogásában s ami itt marad utána kései zsoltár megfordul minden út és minden ösvény és megfordul az idő teljessége minden élet az én életem és minden halál az én halálom immár
/
