Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 12. szám - Orosz László: A százötven éves szózat

himnusz melódiájával azonos. Milyen tanulságos összeszövődése három elnyomott nemzet, a magyar, a cseh és a lengyel hazafiságának! A Szózat cseh átköltése Bedíich Peska cseh költő műve, de tudunk olyan parafrázisáról is, amelyet az 1860-ben Budweisba (Ceské Budéjovicébe) internált magyar költő, Sárosi Gyula készített. Ugyancsak 1860-ban az egyik legnagyobb cseh költő, Jan Neruda fordította csehre a Szózatot német közvetítő szövegből. Fordítása egy prágai folyóiratban Széchenyiről írt nekrológ folytatásaként jelent meg, utalva arra, hogy Magyarországon a Széchenyire emlékező „szomorú ünnepségek alkalmából mindenütt felhangzik a Szózat”.

Mint Korompay Bertalan megállapította, a Szózat „úgy van megírva, hogy mutatis mutandis más korok és népek is ajkukra vehették .. . Benne a szülőföld szeretete párosulva a nemzeti múlt harcos küzdelmei iránt érzett hálás szeretet érzésével és a nemzet nagyjai megbecsülésével helyet adott a nemzeti jövőt illető kívánságoknak. Ezért még gyengébb fordításain vagy átdolgozásain is átsugárzik egy, az egyéni továbbfüzésre alkalmas nemzeti himnusznak valamely ős-képlete.” (Jellemző erre az is, hogy 9. és 10. versszakának szó szerinti német fordítását 1928-ban Ulrich Huttennek, a XVI. századi német költőnek verseként közölték mint a német hazafiság korai szép megszólaltatását.)

* * *

A Szózat nagy hatásának, szinte példátlan népszerűségének egyik fontos forrása összegező jellege. E tulajdonsága révén szólaltathatta meg a közérzületet, egy múltjának értelmét, tanulságait kutató, jövőjének lehetőségeit fölmérni kívánó, a világ népei között helyét kereső nemzet gondolatait, érzelmeit. Összegező jellegéből következik, hogy csaknem minden részletének megvannak az előzményei vagy párhuzamai a korábbi vagy egykorú magyar költészetben és politikai publicisztikában. Nem annyira hatásokról, még kevésbé átvételekről van itt szó: sokkal inkább arról, hogy a nemzeti közösség élmény-, érzelem- és gondolatvilága azonos gondokkal vívódó, azonos célokért harcoló költőkben, Írókban, politikusokban gyakran hasonló módon jutott kifejezésre. Utalva itt Korompay Bertalan igen gazdag anyagú, de véleményem szerint kissé túlméretezett s az adódó párhuzamokat hatásként értelmező tanulmányára (A Szózat eszmevilágához. Irodalomtörténet 1958. 3 —4. szám), csak néhány jellemző példával kívánom igazolni, hogy Vörösmarty költeményében a kor legfőbb gondolatai és érzelmei összegeződnek.

A költemény leghangsúlyosabb része, kezdete és befejezése Zrínyi Török áfiumának ezekkel a mondataival cseng össze: „Elfussunk? Nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem megyen, hogy minket helyheztessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában. Hic vobis vei vincendum, vei moriendum est.” (Itt győznötök vagy halnotok kell.) Zrínyi ugyan még a XVII. században írta ezeket a mondatokat, műve azonban csak 1817 után, Kazinczy kiadása nyomán vált szélesebb körökben ismertté, nagy befolyást gyakorolva a reformkor gondolkodására. De föllelhetők e gondolat párhuzamai Széchenyinél is. „A magyarnak csak itt van egyedül hazája” — mondotta 1835-ben, a magyar nyelv ügyéről szólva. Már korábban, ifjúkori naplójában is így elmélkedett a hazához való kötődésről: „Mi mindig oda vágyunk, oda igyekezünk, és ott élni, ott meghalni a mi egyedüli kívánságunk.”

Különös figyelmet érdemel a Szózat múltba visszatekintő három versszaka. A kor költészetében fontos szerepet játszanak a honi történelem eseményei: lelkesítő vagy tanulságul szolgáló példák a nemzet jelene és jövője számára. A nemzeti múlt fényei és árnyai többé-kevésbé azonos módon jelennek meg, de évek haladtán a történelemszemlélet változásának is tanúi lehetünk. Tanulságos összehasonlítani a Szózat történelemszemléletét A magyarokhoz című Berzsenyi-ódáéval, amely első megfogalmazásában mintegy négy évtizeddel korábban keletkezett. Árpád és Hunyadi, a honfoglalás és a török elleni harc dicső hagyománykéntvaló kiemelése azonos a két költeményben. A Habsburgok elnyomása elleni szabadságküzdelem azonban ellentétes megítélést kap. Berzsenyi versében eluta5