Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Orosz László: A százötven éves szózat
költeményében is a Szózatot idézte. A címében a Szózat nagy szavát ismétlődő Rendületlenül a Vörösmartytól kívánt s változatlanul időszerű hazafiság értelmezése, magyarázata, a Magányban pedig így formálja át s teremti újjá a Szózat „Az nem lehet”-tel kezdődő versszakait: „Az nem lehet, hogy milliók fohásza Örökké visszamálljon rólad, ég! És annyi vér — a szabadság kovásza — Posvány maradjon, hol elönteték. Támadni kell, mindig nagyobb körökben, Életnek ott, hol a mártir-tetem Magát kiforrja csendes földi rögben: Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.” 1861 után újra megtiltották a Szózat éneklését. „Nem zengte senki, de mindenki szívében ott rezgett a lélekemelő dallam: »megfogyva bár ...«” — emlékezik vissza ezekre az évekre Arany János. De épp az ő 1880 körül írt paródiája keserűen érzékelteti azt is, hogy tülekedő érdekhajhászásba süllyedt a reformkor önzetlen, áldozatkész hazaszeretete: „Hasadnak rendületlenül / Légy híve, ó magyar!” A magyar hazafias költészetet korszerűen megújító Adyt a nemzethalál látomása kapcsolja össze a Szózattal. Mint Király István írja, a Szózatban „a belső megújulás késéséből eredő veszélytudat szólt a nemzethalál rémületén át. A tettet, a korhoz való felnövést sürgette a tragédia lehetőségének megjelenítésével a belső, erkölcsi komolyság, a felelősségérzés. S Ady tragikus magyarsága ... ezt a hagyományt folytatta tovább.” A Szózatnak a nemzethalálról szóló versszakait emelte ki a költemény születésének centenáriumán Babits is, de más tartalommal, más összefüggésben: egy új háború, minden eddiginél szörnyűbb világpusztulás előérzetében. „Vörösmarty, Mohács népének költője, legszemélyesebb életében, önnön idegeivel élte át nemzetének katasztrófáját... De még ő sem sejthette, mit fog jelenteni egy nemzet pusztulása a huszadik században! A modem politikai és háborús technika minő borzalmas szószerintiséggel valósíthatja meg bármely pillanatban és szinte egyik napról a másikra az ő apokaliptikus rémálmát, a nemzethalált!” Szép és hasznos tanulmány tárgya lehetne, hogyan bukkan fel számos költőnk verseiben nyílt vagy rejtett ihletforrásként a Szózat. Ezúttal csak két további példára utalunk. Vörösmarty felszólítását a hazához való hűségre József Attila így fogadja meg Hazám című költeményében: „édes Hazám, fogadj szívedbe, / hadd legyek hűséges fiad!” A „Bölcsőd az s majdan sírod is” Radnóti Nem tudhatom .. .című versében így visszhangzik: „Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága / s remélem, testem is majd e földbe süpped el.” * * * Méltán fájlaljuk mi, magyarok, hogy költészetünket a külföld nem ismeri. A Szózat azonban mintha kivételnek számítana. Nemcsak azért, mert már a megírását követő években számos idegen nyelvre lefordították, hanem azért is, mert több nép fiaira jelentős hatást tett. 1845-ben Helsinkiben megjelent svéd fordítása ihlette a svédül író nagy finn nemzeti költő, Runeberg Várt land (Hazánk) cimű versét, amelyből a finn himnusz, a Maamme ered, ez pedig hatott az észtek és a lívek nemzeti énekére. így — Csekey Istvánt idézve — elmondhatjuk, hogy „három északi finnugor testvérnép nemzeti himnusza .. . Vörösmarty Mihály Szózatának közvetlen, ill. közvetett hatását tükrözi.” Említettem már, hogy 1848 forradalmi hangulatában cseh hazafiak is lelkesedtek a Szózat cseh átköltésén. Ha az erre való emlékezés bizonytalan hitelű is, az bizonyos, hogy az 1860-as években a Vlastenecká (Honfidal) című Szózat-parafrázis több cseh énekeskönyvben is szerepel. A Hej Slováne (Hej szlávok) kezdetű ének dallamára énekelték, ez a lengyel eredetű dallam pedig a Jeszcze Polska nie zginela (Nincs még veszve Lengyelország), a későbbi lengyel 4
