Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Mezey László Miklós: A kisebbség küldetése: az "újarcú magyarok" messianizmusa
meg voltak győződve róla, hogy kisebbségi körülmények között nincs fontosabb a jó irodalomnál: a szlovákiai magyar irodalom maga a kisebbség. (Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy a XVIII. század előtti irodalomközpontú kultúra-modell közép-európai, de kivált kisebbségi körülmények közti, napjainkig történő konzerválásának egyik forrását is itt érdemes keresnünk.) Azzal a hittel éltek és dolgoztak, hogy a magyarság olyan lesz, amilyen az irodalma. Ebben a képletben pedig ugyan nem mindegy, kik lesznek a kisebbségi irodalom mértékadó alakjai és mi lesz az iránya. A tét tehát az volt, hogy a régi, úri magyar világot visszaálmodó jobboldali írók vagy az új, realista magyarságszemléletet és minőségvágyat képviselő, demokratikus érzésű, a humánum gondolatának elkötelezettek lesznek-e a kisebbségi művelődés irányitói. Innét van, hogy bármit mondtak, bármiről szóltak: irodalom keletkezett, mégpedig úgy, ahogyan azt Győry Dezső is kifejtette már említett 1925 decemberi, kassai előadásában: „Mi azt valljuk, hogy a népeknek nem számbeli, hanem szellemi gyarapodásra kell törekedniök. Egy nép életében nem a kvantitás, hanem a kvalitás a döntő tényező. (...) A mi ideálunk a teljesítmény, az alkotó munka, a kultúra és a művészet szupremáciája.”19 * * * Az irodalmi vétetésű és formájú, minőségeszményű kisebbségi messianizmus nem valósította meg a hatóerejét messze meghaladó nagy társadalmi, politikai, emberi célkitűzéseit, viszont nem is jutott arra a sorsra, amely gyakran záróakkordja a küldetéses ideológiáknak: a provincializmus és a dilettantizmus elleni harcban maga is azzá válik, ami ellen küzd és „az óriást mímelő törpe nevetséges erőlködésévé torzul.”20 Hogy ez nem így történt, az két tényezőnek köszönhető: képviselőinek a haladó korszellemmel összerímelő erkölcsi fanatizmusának, valamint erőteljes művészi megalapozottságának. A messianisztikus küldetéstudat ugyanis a világnézetileg és művészi fölfogásukban egymástól egészen messzi álló alkotókat vont együvé szellemi bűvkörébe. Keresztény-humanista alapon Mécs László költészete, az expresszionizmus emberirodalmi koncepciójának hatására Földes Sándor lírája, a szociáldemokrata fölfogással indult Szalatnai Rezső később kiteljesedő életműve, s a legösszetettebb motiváló tényezők — Ady, expresszionizmus, marxizmus — ösztönzésére Fábry Zoltán munkássága sorolható ide, most Győry Dezsőről nem szólva. A leggazdagabb életművet létrehozó Fábrynál kimutatható egy korszakában a kisebbségi messianizmus közvetlen hatása, de ennél sokkal fontosabb későbbi munkásságában tovább szélesedett válfaja, amikor ez az emberiségre kiterjedő horizonttá lett. A magyar glóbuszra koncentráló fábryi messianizmus a 30-as évek második felében a „szlovenszkói küldetés” gondolatában öltött formát, melyet legtisztábban a Szlovenszkói küldetés: 1938, valamint a „Felvidéki szellem” című tanulmányaiban fejtett ki. Olyan erkölcsiséget és magatartást kért számon a magyar kisebbségtől, kihasználva a magyarországiénál jóval demokratikusabb politikai körülményeket, amely példát adhat az összmagyarságnak. A hangsúly Fábrynál az erkölcsről — ebben az időben — a demokráciára és az antifasizmusra csúszott át. Azzal érvelt, hogy a csehszlovákiai demokratikusabb szellemű iskolázottság és közélet, a nagyobb lelkiismereti és szólásszabadság nemcsak jogot, de kötelezettséget jelent arra, hogy a peremmagyarság „archimedesi pontja” legyen a központjában beteg — „halott centrum” — magyar szellemnek, s e ponton billenjen át a magyar gondolkodás a progresz- szió térfelére. A szabadabb, demokratikusabb és szociálisabb fölfogású kisebbségnek kell átvennie a gátolt magyarországi progresszió nagy munkáját — s ez nem csupán a magyarság érdeke, de a fasizmustól veszélyeztetett európai demokrácia ügye. Ilyen gondolatmenettel lesz Fábry szándéka szerint az antifasiszta magyarság kovász nép Európa nemzetei között. Ugyanakkor az is tény, hogy az egyetemes magyar irodalom két világháború közötti egészét tekintve a kisebbségi messianizmus nagy, „elméletszentesítő” műve nem született meg. Ennek — mint Tőzsér Árpád írta — az a magyarázata, hogy a küldetéses szerep, ahogy erről szó is volt, egy erkölcsi kényszerhelyzet szülte kompenzatorikus vállalkozás 81
