Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - Mezey László Miklós: A kisebbség küldetése: az "újarcú magyarok" messianizmusa

felváglak a zenitre: csillagok, kezdjétek roppant rendelésieket!”

Lelkesült és lelkesítő művei hatalmas erővel rántották maguk után az ifjúságot, Szlová- kia-szerte szavalták verseit: A balogi hegyek, a Mai tábortüzeknél, aKirályfiak az utcasarkon, a Prédikálok, a Folyópart a mozgalom választott poétájává avatták Győryt.

Ez a verseskönyv mutatta meg először és együtt a maga teljeségében költője legjellemzőbb gondolatait: a hites küldetéstudatot, a heroikus vállalást, a fantasztikus tettvágyat, a magárahagyottsággal szembeszegülő haladni akarást és a mindezt összefogó messianizmust. S ami nagyon lényeges: Győry cselekvő költőnek mutatta magát, s szerepe irodalomtörténeti jelentőségű, mert nem utolsósorban e vonása emelte kortársai fölé. Vezér és sereg egymást erősítő találkozásának esztétikai vetületű megítélésében Szvatkó Pál véleményére kell hagyatkoznom: „Mert az ő költészetének fénye nem saját fény, hanem ragyogás, amit attól a szellemi mozgalomtól kap, amelynek élére áll és inkamálója lesz. Ilyenkor, ha van ilyen mozgalom, gyönyörűen világít ez a költészet, melegít és útmutatóvá válik, mint a betlehemi csillag.17 így, e nemzedéki-mozgalmi visszatükröződésben izzik föl Győry Dezső lírája a maga teljességében, s nem véletlen, ha kötetének címe szállóige, egy generáció elnevezője lett, az ő neve pedig az egész magyar irodalomban ismert.

A Kisebbségi Géniusz és az Újarcú magyarok avatták egy időre a költőt a haladó magyar ifjúsági mozgalom szellemi irányítójává. Győry és nemzedékének kapcsolata éveken át kölcsönösen termékeny volt: versei telibe találóan fejezték ki a fiatalság gondolatait, küldetéses életérzését, míg az „újarcúak” útmutatójuk programjával láttak feladataikhoz. S ez a program teljes szembefordulás volt apáik nemzedékével, a „felnőtt” társadalom passzivitásával, vagyis az eszme éppen egymás mellé rendelte a kisebbségi és a generációs tudatot. Ez a program a humanizmus, a demokrácia, sőt érzelmi értelemben a szocializmus felé mutatott perspektívát; leszámolt a sovinizmussal, a gyűlölködéssel és az elzárkózással, a közeledés lehetőségét kutatta, a testvéries egymás mellett élés parancsát hirdette; magyar szupremácia helyett dunavölgyiséget, szövetséget mondott; politikai taktikázás helyett szellemi mozgalmat akart; tagadta a nemzeti romantikát és új magyar realizmusra mondott igent.

A kisebbségi messianizmus irodalomfölfogásának jelentős irodalompolitikai és esztétikai kihatása is volt a korban. Tudott, hogy a szlovákiai magyar irodalom legelső, 1919 és 1924 közé eső korszaka a dilettantizmus burjánzásának ideje volt, amely az anyanyelvű irodalmat elsődlegesen a kisebbségi önvédelem egyik formájának tekintette. Jellemezte a befelé fordulás, a helyi színek keresése, az etnikai-szellemi különösség nyomatékosítása, irodalom és sors közösségének hangsúlyozása, a „kicsi, de a miénk” abszolút kritikátlan szemlélete. Ezzel szemben a kisebbségi messianizmus a haladó eszmék jegyében a legjobb nemzeti hagyományokra, Európára, a kultúra megváltó erejére, a demokráciára és humanizmusra hivatkozott. S amíg a helyi konzervatív dilettánsok a megmaradás mentsvárának tekintették a szépirodalmat, addig a küldetéses szerep vállalása szétfeszítette a belterjességet és az egyetemes nevében szólt, nem feledve természetesen gyökeres nemzeti mivoltát. A hiteles világtávlatot tartotta nagyra Fábry Zoltán Győry Dezső költészetében is: „A periférikus sors és adottság — előre és visszafutón — ennyire talán soha és sehol nem magasodott általános érvényű mondanivalóvá. (...) Amikor a kisebbségi költő Európa szószólója lehet, akkor a küldetéstudat elérte a tetőpontot. (...) Ennél többet nép, nemzet, költő nem mondhat, nem adhat a világnak, másnak és önmagának. A költő, a nyelv hiteles tanú: a vox humana csúcsponthoz ért, Győry Dezső, a magyar kisebbségi költő az emberiség szószólója lett.”18

A kisebbségi messianizmus említett irodalmisága két vonatkozásban is megnyilvánult: maga a program irodalmi alakban jelent meg, s az „újarcú” nemzedék munkássága is irodalmi alkotásokban testesült meg. Az irodalom e mindenhatóságába vetett hitük nyilvánvalóan annak következménye volt, hogy maga a mozgalom eleve irodalmi vétetésű volt, szellemi iránytűje pedig ugyancsak a „népi triász” irodalmi művekben manifesztálódott igéi voltak. Az irodalompolitika és az alkotás szinte mindent jelentett a nemzedék számára;

80