Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Sümegi György: Magyar Kalevala-illusztrációk
Találtál-e valamiféle hasonlóságot-rokonságot az Erdélyben, az erdélyi népművészetben megismert figurák és a Kalevala világa, alakjai között? Sokat éltem, jártam Erdély falvaiban, hegyei között, ott megtaláltam én is a kalevalai világot, a Kalevala hőseit, az egyszerű, két kezével dolgozó, de csodálatos énekeket, meséket, legendákat mondó emberek között. A hasonlóság nemcsak a hagyományban van, hanem elsősorban az emberben, az életben. A falvakban, a havasokban Ilmarinen, Lem- minkejnen és Vejnemöjnen élő alakok ma is. Gyűjtő utaimon találkoztam a meséket mondó, mindig rögtönző, kígyóról, békáról, sárkányról tudó, varázsigéket, ősi könyörgéseket ismerő emberekkel. A Kalevalából, az északi finn, lapp kultúrából, valamint közös erdélyi gyökerekből merítve készítettem el Kalevala-rajzaimat. Számomra a Kalevala a Gilgames mellett a legnagyobb, a legcsodálatosabb eposz, az emberi teremtő erő gyöngyszeme. Igazsága a fenség, a titokzatosság, a földi élet szépsége és ereje, a világmindenségben való kitárulkozás. A Nap és a Hold ugyanúgy kergeti egymást Erdélyben is, ebben a kegyetlen sorsú hegyi világban, mint a Kalevalában, a Kalevala országában. Rajzaim drámaiságához hozzáadódott a magam életének küzdelmes volta s az erdélyi kisebbségi sors tragédiájának hangulata is.” Szervátiusz megérzett párhuzamát Vikár Béla a Kalevala és a székely népköltés között már 1899-ben kimutatta: „A népköltésnek összes eszközei, melyekkel a Kalevala él, az ural-altaji nyelvcsaládnak igen számos tagjánál megvoltak, vagy még ma is megvannak; úgy, hogy semmi okunk sincs fel nem tenni azt a lehetőséget, hogy az indogermánság vette kölcsön az ural-aláji népektől a verselésnek ezt az alakját, mely a Kalevalában és a székely epikában dívik.” Mindehhez kapcsolódóan az is elgondolkodtató tény, hogy mindhárom Kalevalát megjelenítő művész — Szász Endre, Baász Imre, Szervátiusz Tibor — erdélyi, közelebbről székelyföldi származású vagy kötődésű, ahol is erős volt a Kalevala ismertsége, olvasottságaKözülük talán Szervátiusz tusrajzai állnak legközelebb a mű világához. Kemény rajzosságuk, érett drámaiságuk, fekete-fehér, pozitív-negatív folt- és formaellentéteik adják az egyediség karakterisztikumát, a rajzok megkülönböztető vonásait. A balladás intonációt a tömbszerű fogalmazás, a síkra komponáltság, a mélységi dimenzió teljes kiküszöbölése is hangsúlyozza. A dekorativ elrendezés az ihletett népművészeti motívumfölhasználással összefonódik, szervesül a rajzokon, s egyúttal valamiféle keleties hang is megcsendül. Itt, ezen a ponton lesz a mű sajátosan szervátiuszi, mivel az alkotó a szoborvilágában is elsőrendű szerepet szán a bálványszerűségnek, egyéniesítve, egyedítve a keleti plasztika tanulságait. A negyedik teljes magyar Kalevalát — Rácz Istvánét — eredeti finn népművészeti fotók illusztrálják. Bizonyára azért, mert Rácz egy személyben fotográfus is, egyébként meg szerencsés-hasznos a Kalevalának ezt a jelentésrétegét fölerősíteni. Illusztrációk is születnek újabbak, de könyvkiadói megrendelés nem társul hozzájuk, így aztán természetes, hogy alkalmi érdeklődés, egy-egy műre inspiráló kaland a Kalevala (Czinke Ferenc: Kalevala, 1980., színes fametszet, 70 x 50 cm; Parádi Tamás: Kalevala, 1985., vegyes technika, 48 x 38 cm). Vannak alkotók, akik finn élményeik, közvetlen finnországi hatások alapján fogtak hozzá az eposz képpé írásához, de töredékes — legalábbis egyelőre — a munkájuk. Berecz András festőművész 1985-ös keltezésű, Finnországban is bemutatott vegyestechnikájú művein (55 x 75 cm, 3 db) a szép Ainót (Valaha szép virág voltam), A munka dicséretét és a dal születését (Vejnemöjnen dalba kezdett) jeleníti meg a magyar népdal illusztrációival azonos ívású és színvonalú alkotásokban. Fülöp Ilona grafikusművész 1985-ben nyolcdarabosra duzzadt s még tovább bővülő Kalevala-rajzai indíttatásáról vallotta: „igyekeztem a Kalevalából olyan verssorokat kivenni és illusztrálni, ami hasonló hangulatú, mint a magyar népi líráé, népdaloké, saját elképzelésem szerint”. 23
