Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - Balogh László: Vaskor: Haavikko "újramesélt" Kalevalája

hiedelemvilág legősibb emlékezetét őrzi. Midőn Väinö a medve szerepét magára vállalva a lánnyal elvonul a hálókamrába, nem más, mint a finnugor mitológiából jól ismert nemzetségi totemállat- és eredetmítosz felidézése.

A Kalevala mítoszai nem csupán egy több évezredes hiedelemvilágba vezetnek vissza bennünket, de a sámánszavakból, csodás kalandokból összeilleszthetjük a nagy történelmi és társadalmi átalakulás képét s kiszűrhetjük belőlük a finn népre jellemző állandó mozzanatokat. Haavikko nem a népi énekesek státusát veszi fel. Míg ezek az állandó mozzanatok variánsait hagyományozták századokról századokra, a 20. század végéhez közeledve Haavikko a lazán összeálló kompozícióegész legmélyén működő, az állandó mozzanatokból kielemezhető rendszerhez nyúlt. Nem a végtelen számú változatokból konstruált egy újabb variánst, nem is „átdolgozott”, hanem a történéseket, sorsokat a modern ember filozófiájával újraértelmezte, „újramesélte”. S az már hatalmas alkotói tehetségének eredménye, hogy szuverén módon teremtett művének szépsége, gondolatgazdagsága, létfilozófiája eddig ismeretlen, nem sejtett színekkel ragyogtatja meg magát a Kalevalát is. Koz- mács István fordításáról nem mondhatunk nagyobb dicséretet, mint hogy a színvonalas /Ca/ewa/ű-fordításokhoz szoktatott magyar olvasókat hasonló nyelvi és költői leleménnyel vezeti végig a Vaskor nem különben csodálatos világában. (Európa Könyvkiadó. Bp. 1986.)

18