Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Sümegi György: Magyar Kalevala-illusztrációk
Sümegi György Magyar Kalevala-illusztrációk • • O teljes magyar Kalevala-fordításunkkal (Barna Ferdinand, Vikár Béla, Nagy Kálmán, Rácz István, Szente Imre) s a mögéjük sorolódó részlet-fordításokkal (Reguly Antal, Képes Géza, Varga Domokos stb.) igen előkelő helyen állunk, talán csak egyedül németül van több teljes eposz. A Kalevala ismerete-szeretete szemszögéből is fontos tehát a magyar anyanyelvűek közössége. Hiszen bizonyosan kissé irigykedve is tiszteljük a finn eposzban az elveszett-elporladt magunkét, az Arany János-is-kereste nagyepikát. Bor- zongva olvassuk, ismerősként, már-már sajátként a nyelvrokonság orvén is, de aztán megint csak a hiányérzetünk nő: miért nincs, miért nem maradt fönn a miénk, ha volt. Márpedig a valószínűségnél is több, hogy létezett, de a történelem ebből is kifosztott bennünket. Látni elemeit, megtapasztalhatni töredékeit máig: meséinkben, mondáinkban, mítoszainkban, epikánk ősemlékeiben. Ilyenféleképpen többokú a fordítói érdeklődés, és ennek természetes következménye, hogy a magyar Kalevalák, az eposz magyar kiadásai újabb és újabb rajzolt Kalevalát, irodalmi kísérőrajzokat hivnak létre. A Kalevala magyarországi illusztrálásának története Vikár fordításához kapcsolódik, ezzel kezdődik. A Magyarországra 1907-ben először látogató Akseli Gallén-Kallela nyilatkozott így: „Azért fogadtam el a meghívást, és utaztam ide (ti. Magyarországra), hogy megbeszéljem a magyar Kalevala-forditás illusztrálását. Ránk (mármint a finnekre) nézve bizony hátrányos dolog, hogy a magyar Kultuszminisztérium lépett először. Az már bizonyos, hogyha a finn állam nem fedezi a költségeket, megteszi azt a magyar állam.” Gallén-Kallelának a magyar szándékot elismerő, de ugyanakkor saját hazája miatt keserű szájízü nyilatkozata dacára: végül is az ő illusztrációi nélkül jelent meg Vikár Béla Kalevalája 1909-ben. A dolog később mégis visszafordult, mert a Kalevala-témával fiatal kora, pálya-indulása, az 1880-as évek vége óta mélyen és életművét meghatározóan foglalkozó Gallen-Kallelának az 1920-as finn Dísz-Kalevalához készült rajzait vették át az 1935-ös magyar jubileumi díszkiadásba. A Vikár-fordítás több, illusztráció nélküli kiadása (pl. Magyar Élet, 1944; Hungária Könyvkiadó Nemzeti Vállalat, 1950; Európa Könyvkiadó, 1959) után 1962-ben jelent meg az első illusztrált Kalevalánk, Szász Endre rajzaival. A 60-as évek elején fiatal, pályakezdő Szász irodalmi kísérőrajzai új hangot hoztak az illusztrálásba. Biztos rajzkészsége, sőt ezen belüli szinte rutinos fölénye a legnehezebb feladatok sikeres megoldását tette lehetővé számára (Villon, Kalevala stb.). Szász mindegyik Kalevala-énekhez készített rajzot, így 50 négyszínnyomású, ecsettel kombinált tollrajza jelent meg az 1962-es kiadásban, 20 000 példányban. A „minden kép önarckép is egyúttal” -tétel itt igazolódni látszik: több alak vonásaiban a rajzoló korabeli arcmására ismerhetni. Ez persze az illusztrálandóval való mélyebb azonosulást is jelentheti. Ezt erősíti az a tény is, hogy Szászt a 60-as évek elején oly erősen foglalkoztatta a Kalevala világa, hogy több akkori — az illusztrációkon túli — munkája fogant az eposz ihletésében. Szász főként az alakok, helyzetek, egyes fontosnak vélt eposzi szituációk rögzítését úgy végezte el, hogy lemondott a népművészeti karakterű megjelenítésről. A Nagy Kálmán-féle fordítás Erdélyben hívta létre az eposz illusztrációit. Nagy Kálmán „vállalkozásának célja — hogy a mai modem ember új, megváltozott vagy átalakulóban levő gondolat- és élményvilágához, nyelvi és esztétikai igényeihez igazítsa a Kalevalát 19
