Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - MŰHELY: 100 ÉVE SZÜLETETT FÜLEP LAJOS - Tüskés Tibor: A Magyar művészet-ről - csaknem hetven év múltán

„Nem tudom, jól emlékszem-e, úgy rémlik Maga kérdezte egyszer levélben, hogy ma is fenntartom-e kis könyvemben Lechnerről megírt nézetemet. . . Amire tévedés nélkül emlékszem: .. . válaszom ez volt: változatlanul fenntartom ...” A Magyar művészet 1970-ben kelt második előszavában — Pevsner véleményében megerősítést találva — szintén korábbi nézetét nyomatékosítja. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy bár e kiadásban csupán három-négy helyen rövidített a szövegen, ezek a helyek kivétel nélkül mind olyanok, ahol Lechner művészetét magasztalta. Elhagyta például ezeket a himnikus mondatokat: „A magyar nép, mióta Európában él, vele (ti. Lechnerrel) ejtette ki anyanyelvén a legelső szót a monumentális építészet terén. Ehhez a nóvumhoz foghatót nem produkált többet.” Ugyanígy nem találjuk az új kiadásban a Lechnert Izsóval párhuzamba állító utalásokat sem. Vagyis Fülep idővel maga is szükségét látta, hogy tompítson Lechnerről vallott véleményén.

Amennyire vitathatónak tetszik Fülepneka magyar építészetről kifejtett gondolata, éppen annyira felfedezés-erejű a magyar szobrászatról és festészetről előadott traktátusa. Tévedhetetlen szemmel látta meg a Szépművészeti Múzeum egyik üvegszekrényének poros polcán Izsó Miklós arasznyi agyagfiguráit (s rajzolja meg Izsó alakja köré a magyar szobrászat útját Ferenczy István klasszicizmusától a köztéri, „monumentális” emlékműszobrászat „vadonáig”). S kitűnő érzékkel mutatja be Szinyei Merse Pál művészetének nemzeti és egyetemes, egyéni és általános értékeit (mintaszerű képelemzést adva például a Majálisról, s bemutatva egyúttal az utat, amelyet a magyar képírás Markó Károly klasszicizmusától a romantikusok zsáner-, tájkép- és történelmi festészetén át, a naturalisztikus motívumok akadémikus megkomponálásán keresztül a nagybányaiakig és Rippl-Rónai Józsefig megtett).

Bár Fülep a tanulmányban kifejtett gondolatoktól később „eltávolodott” s a Magyar művészetet „történeti emléknek” tekintette, az ott fölvetett eszmékhez rendszeresen visszatért, a tanulmány főbb kérdéseit továbbfejlesztette, hiányait pótolta. A művészet nemzeti jellegének gondolatköréhez például egy magasabb fokon A magyarországi művészet története előszavában kanyarodik vissza, különbséget téve a „magyarországi” és a „magyar” jelzők között a művészet szó előtt (1955). Izsó Miklósról 1953-ban ír részletesen. Bár Csontváry nagy vásznai 1916-ban, a tanulmány keletkezése idején már készen vannak, róla a Magyar művészetben nem esik szó; Fülep majd 1963-ban voksol mellette. Derkovits Gyulának 1920 után kibontakozó művészetéről természetesen a Magyar művészetben nem írhatott, őt 1955-ben és 1969-ben méltatja több tanulmányban. Ferenczy Béni Petőfi-szobrára 1956-ban hívja föl a figyelmet. Vagyis Fülep megőrizte érzékenységét, figyelmét és vitakészségét a magyar művészet, főként a festészet és érintőleg a szobrászat későbbi jelenségei iránt is. Abban a tényben viszont, hogy 1916 után építészeti kérdésekkel részletesen nem foglalkozott, implicite a tanulmány vonatkozó fejezetének kritikáját sejtjük, s ez további kérdőjeleket illeszt a Lechner- kérdésben kifejtett véleménye mellé.

„A régi írásokon nem kell többet számon kérni, mint amire vállalkoztak” (ti. a maguk korában) — figyelmeztetett Fülep 1970-ben, a Magyar művészet újbóli kiadása idején. Ugyanakkor maga a szerző állított ennél magasabb mércét, amikor tanulmányát A jövő felé című, csaknem negyvenlapos fejezettel zárta. 1916-ban, amikor a tanulmányt írta, az európai művészet szemhatárán már felbukkantak az impresszionizmust támadó avantgarde művészeti mozgalmak, közülük egyet, a kubistákat név szerint említi is a tanulmány. Füleptől nem kívánhatunk látnoki képességeket, s az is természetes, hogy aligha sejthette az első világháború derekán, a század második évtizedének közepén, hogy az egész század európai (sőt világ-) művészetének legmeghatározóbb irányzatává a nonfiguratív művészet válik. Éppen ezért kétszeresen meglepő, hogy Fülep- milyen hiteles diagnózist adott a kortárs európai művészetről, s milyen pontosan betel81