Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - Kovács Sándor: Egy ősi sportjáték nyomában: a népi birkózás
talál legyőzőre. Hatszor nyert világbajnokságot és elnyerte a „Szovjetunió Népművésze” kitüntetést. Emberi nagyságára jellemző, hogy 1927-ben, a világválság idején 57 évesen Amerikában turnézott, és szabadfogásban, amit ott sajátított el néhány nap alatt, legyőzte a leghíresebb professzionistákat. Tiszteletdíjaiból egy vagon búzát vásárolt és elküldte az aszály sújtotta kubányi kozákfalvak éhezőinek. Az orosz nép nem feledte legendás hősét —■ Moszkvában minden évben tiszteletére rendezik meg a leghíresebb nemzetközi birkózóversenyeket. A Dzsagar című kalmük népeposz kétszáz részletben számol be a daliás idők birkózóküzdelmeiről. Sota Rusztaveli.a grúz irodalom klasszikusa a Tigrisbőrös lovag című eposzában szintén leír ja a grúzok „csidaóba” nevű nemzeti birkózását. Szabályai ma is változatlanok. Népviseletben, eredeti népi muzsika kíséretében birkózzék. E birkózás ma is élő leghíresebbike Levan Tediasvili. München és Mont- reál kétszeres szabadfogású olimpiai bajnoka, még Lenin-rendet is kapott, mint tajgai prémvadász társa Ivan Jarigin. A szovjet birkózók először a helsinki olimpián léptek a nyilvános porondra, azóta valósággal tarolnak a világversenyeken. A szabadfogású birkózásban, a klasszikus kötöttfogású birkózásban és a szam- bóban is utolérhetetlenek. Ennek az egyedülálló sikersorozatnak az alapja a társadalmi támogatás mellett a tudományos felkészítés és a sokmilliós tömegeket számláló népi birkózás. A Szovjetunió valamennyi köztársaságában évente megrendezik a birkózóbajnokságokat, és a legjobbak az össznépi spartakiádokon mérik össze erejüket. Itt találkoznak a különböző nemzeti stílusok képviselői: a grúz, az örmény, az üzbég, a kirgiz népi birkózás művelői a moldvai hegyi birkózókkal, a kazah, tadzsik, tatár, tuvai bajnokokkal. Közülük kerülnek ki a Szovjetunió bajnokai, a világbajnokságok, olimpiák legyőzhetetlen hősei. E népi birkózások mindegyike általában két tőről ered. A kötöttebb változat az orosz, ukrán övbirkózásra (végső soron a klasszikus görög-római birkózásra), szabadabb változatai pedig a perzsa eredetre vezethetők vissza, innen pedig eljutunk az óegyiptomi népi birkózás hagyományaihoz. „Sas"-birkózás Mongóliában Évezredes hagyományai vannak Mongóliában a férfiak nemes vetélkedésének. Ez az ősi „háromtusa” lovaglásból, nyíllövésből és birkózásból tevődik össze. A lovaglást és a birkózást már egészen kicsiny fiúk is űzik, de a „barildában” — a mongol népi birkózás neve — csak az ifjak és a férfiak mérik össze erejüket. Újabban a gyermekeknek külön versenyeket rendeznek, s itt is hirdetnek bajnokokat. A mongol „ajmagokban” (megyékben) mintegy 30—40 ezer férfi indul a birkózóversenyeken, hogy Ulánbátorban a mongol felszabadulási ünnep (naadom) alkalmából megrendezett versenyen a legjobbak közé kerülhessenek. A stadion gyepén ilyenkor mintegy 200 népviseletbe öltözött férfi lejti jellegzetes „sas-táncát”, amely a mondabeli gurundu madár szárnyalását utánozza. Mindezt ősi zenére teszik a birkózók, miközben alaposan bemelegítik izmaikat. Minden birkózót egy népviseletbe öltözött „igazlátó” (bíró) is követ, egyben ez tölti be az edző szerepét is, aki énekelve-táncolva ismerteti védence birkózásban elért dicső tetteit. A két versenyző aztán egymásnak fordul, mély jellegzetes alapállásban próbálják egymást kibillenteni egyensúlyi helyzetükből. Legyőzőttnek számít, akinek a talpán kívül bármelyik testpontja érinti a földet, ami a mongol hitvallás szerint szent és sérthetetlen. Ez okból használják a jellegzetesen mintákkal kivarrt pörgeorrú mongol csizmákat is, az orrukat azért pördítik felfelé, hogy küzdelem közben se rúgják fel a „szent rögöket”. A mongol népi birkózás művelői hihetetlenül szívósak, erősek, hajlékonyak, robbanékonyak, láberejük szinte egyedülálló. Legfőbb erényük azonban fanatizmusukban és káprázatos ügyességükben rejlik. Aszemlélőknek sokszor úgy tűnik, mintha mozdulataikat a játék pillanataiban rögtönöznék, pedig ezek mind jól begyakorolt fogások, amelyeket sikerrel alkalmazhatnak a szabadfogású birkózásban. Többnyi re emelések, gáncsok, vagy gáncsos dobások kombinációi. A földharc ismeretlen a mongol népi birkózásban. Fogásaikat állásban végzik, ezért többnyire dobásokra építik fel a küzdelmet. A mongol birkózóbajnokokat nemzeti hősökként tisztelik. Arcmásukat festményen, postabélyegen is megörökítik. Alakjukat megtalálhatjuk a népmesék hőseinek körében is. A balkáni népek bi rkózása A soknemzetiségű Jugoszlávia érdekes népszokásai közé tartozik a perzsa, vagy török eredetű olajos birkózás, a „peliván”. Macedónia hegyi legelőin a pásztorok évszázadok óta minden szeptemberben kimennek a Nerestrára, vagyis a birkózásra kijelölt helyre, ellenfeleket keresnek maguknak más falvak fiataljai között. Ősi szokás szerint nem kezdhetnek soha küzdelmet a falubeliekkel. Minden falut 4—5 főből álló csapat képvisel, és a győzelmek aránya adja a csapatok rangsorát. Az a birkózó, aki 45
