Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - Niedermüller Péter: Játék és kultúra: a néprajzi megközelítés lehetőségei
A játékcsoportok tétének és működésének leglátványosabb megnyilvánulási módjai a játszók. Azokat a falusi tereket, udvarokat, utcákat, réteket stb. nevezzük így, ahol vasárnap délután a fiatalok és a gyermekek — a közösség nyilvánossága előtt — közösen játszottak. A játszó volt az az intézmény, amelynek keretein belül kifejezést nyert a korcsoportok, illetve nemek szerinti csoportok megléte, illetve ezeknek a közösség által történő elismerése. A játszó belső rendje, nagyfokú formaiizáltságán és szabályozottságán keresztül egyrészt a közösség ellenőrzésének, a „preventív cenzúrának” az objektivációja, másrészt pedig a közösség ideológiájának látványos kinyilvánítása, az egyéneknek a „kultúrában való élés” törvényeire való figyelmeztetése. E néhány példából is látható tehát, hogy a játékok társadalmi vonatkozásai a játéktevékenység lényegét jelentik. A játékok nem, vagy nemcsak kulturális jelenségek, kultúrtörténeti emlékek, hanem elsősorban társadalmi tények. Ennek a szempontnak a következetes érvényesítése nélkül a játékok, főleg a népi gyermekjátékok aligha értelmezhetőek megfelelő módon. TULOK DÓRA (7 ÉVES) RAJZA 34
