Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - Niedermüller Péter: Játék és kultúra: a néprajzi megközelítés lehetőségei

kultúrába való beépülés legkritikusabb szakaszát, a gyermek- és ifjúkort jelentős részében ellenőrzése, irányítása, befolyása alatt tartotta. Ez az időszak az individuum és kultúra közötti kapcsolat legdinamikusabb periódusa, mivel ekkor történik a „kultúra elsajátítása”. A felnőttkor ehhez viszonyítva passzívabb korszak; a kultúrába történő „behatolás” folyamatát felváltja a kultúrában való élés állapota. A megismerés, az elsajátítás folyamata mindig lehetőséget nyújt a megismert tények, jelenségek, értékek, normák stb. elutasítására, a létező szabályok átalakítására, formálására. A játéknak, mint kulturális tevékenységrendszernek éppen az a legfontosabb feladata, hogy a megismerésnek, az elsajátításnak, más szóval a szocializációnak a folyamatát a kultúra szempontjából minél kedvezőbben alakítsa. A szocializáció fogalmával egyrészt a saját kultúra alapvető elveinek elfogadtatására, másrészt pedig az ettől a kultúrától idegen, vagy ezzel a kultúrával szemben álló ideológiák elutasítására utalunk. A szociálpszichológiai kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a szocializáció fogalma individuum és kultúra viszonyára vonatkozik, s ez a viszony mindig egy adott csoport keretein belül realizálódik. Ez azt jelenti, hogy az individuum egy meghatározott csoport tagjaként ismeri meg és sajátítja el a kultúra különböző tartalmait és szabályait. A szocializáció folyamatának igazi tartalma tehát minden esetben az individuum és az adott csoport közötti kölcsönhatások hálójában valósul meg. Éppen ezért — egy rövid kitérő erejéig — fokozott figyelmet kell fordítanunk a csoport fogalmára.

A falusi társadalom, a falusi közösség egyik sajátossága, hogy különös jelentősége van a nemek és korcsoportok szerinti megoszlásnak. A különböző korú individuumok csoportjai az egyén mindennapi életének teljes szerkezetét átfogják és meghatározzák. Az individuum számára — a helyi közösség keretein belül — ezek a korcsoportok jelentik, ezek testesítik meg a legfontosabb vonatkoztatási keretet. A korcsoportok, mint vonatkoztatási csoportok az individuum társadalmi viselkedésének, akcióinak nemcsak formai keretét, hanem irányító-szabályozó, ellenőrző intézményét alkotják. Ugyanakkor az egyénnek a különböző korcsoportokban elfoglalt helye, társadalmi státusa jelentős mértékben befolyásolja az individuumoknak a társadalomban betöltött szerepét.

Már az eddigiekből is kiderült, hogy a játék elsősorban csoporttevékenység (ami nem zárja ki az egyedül játszható játékok meglétét). Ez azért fontos, mert a csoportos játék nemcsak a kultúra megismeréséhez és elsajátításához járul hozzá, hanem rögzíti a csoport más tagjaival való érintkezés eszközeit, módjait és szabályait is. Pontosabban fogalmazva, a csoportos játékok a kulturális tartalmak mellett az emberi, társadalmi viszonylatokat is érzékeltetik. Természetesen szó sincs arról, hogy a falusi társadalom másodlagos csoportjai közül éppen a játékcsoportok lennének a legfontosabbak. Azonban az emberi élet meghatározott periódusában, a gyermek- és ifjúkorban — éppen a szocializáció folyamatában betöltött szerepe miatt — hangsúlyozott a jelentősége. Ennek a ténynek az egyik legfőbb oka, hogy a különböző jellegű másodlagos csoportok közül éppen a játékcsoportok azok, amelyek a leginkább megmaradnak egy-egy korcsoport határain belül. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a játékcsoport egyben mindig korcsoport is, azaz a különböző játékesemények formai szerveződésének egyik legfontosabb kritériumát az azonos korú individuumok együttléte jelenti. A játékcsoport rendkívül lényeges, de az eddigiekben kevéssé hangsúlyozott jellegzetességét a nemek szerinti megosztottság jelenti. Természetesen itt sem abszolút értékű tulajdonságról van szó, hanem csak egy döntő mértékben jellemző sajátosságáról. Számos olyan játéktípust ismerünk, ahol a fiúk és leányok közösen, együtt játszanak. Ennek ellenére a népi gyermekjátékok egészére inkább a fiúk és leányok különállása a jellemző, amely tényt jellemző módon fejezik ki a fiú- és leányjátékok.

33