Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - Niedermüller Péter: Játék és kultúra: a néprajzi megközelítés lehetőségei
NIEDERMÜLLER PÉTER JÁTÉK ÉS KULTÚRA: A NÉPRAJZI MEGKÖZELÍTÉS LEHETŐSÉGEI A játék az emberi lét, az élet egyik legősibb és legegyetemesebb sajátossága. Aligha képzelhető el olyan emberi közösség, társadalom, amelynek mindennapi életében ne töltött volna be igen fontos szerepet. A játéknak ez a fontossága azonban nem mindig tükröződött a különböző társadalomtudományi diszciplínák kutatásaiban. Egyrészt: a játék, mint természetes, „hétköznapi” cselekvési forma kevésbé szembetűnő és kevésbé látványos kulturális jelenség. Másrészt a játék fogalma a gyermekjáték fogalmával azonosult — ha nem is minden esetben, de mégis jellemző gyakorisággal —s ez szintén csökkentette az iránta megnyilvánuló érdeklődést. Pedig a gyermekjátékok a legszorosabb kapcsolatban állnak egy csoport, egy közösség, egy társadalom kultúrájával, annak hű és pontos kifejezői, azaz igen lényeges tartalommal bíró kulturális tények, jelenségek. A játékokban pontosan visszatükröződnek a közösség értékei, normái, elvárásai stb., noha gyakran „rejtett” üzenetek formájában. A következőkben — igen röviden és vázlatosan — néhány olyan szempontot szeretnék felvillantani, amelyek alapvető fontosságúak a néprajzi játékkutatás szempontjából, s egyben utalnak a játéknak, mint kulturális jelenségnek a lényegére is. A játék fogalma A játék szabatos, pontos, de ugyanakkor használható definícióját megfogalmazni rendkívül nehéz feladat. Különösen ott nehéz pontos meghatározást adni, ahol a játékok más jellegű akciókkal (munka, rítus, sport stb.) érintkeznek, illetve ahol a különböző jellegű akciók összefonódva fordulnak elő. A köznapi nyelvhasználat számos olyan játékkal kapcsolatos előítéletet, előfeltevést őriz, amelyek a tudományos elemzésekben is éreztetik hatásukat. Ez a tény két, egymással élesen szembenálló tendenciában nyilvánul meg. Egyrészt csak azokban az esetekben beszélünk játékról, amikor a gyermek(ek) valamiféle játékszerrel foglalatoskodnak (pl. a leányok „babáznak”, a fiúk „autóznak” stb.), vagy valamiféle szabályok rögzítette csoportos játékot (pl. társasjátékok, zálogoséi, körjátékok stb.) játszanak. Másrészt a játék fogalma szinte a végtelenségig tágítható, s ide tartoznak a gyermeki játékok mellett a felnőttek olyan időtöltései is, mint a különböző sportok, a kártyázás, a sakkozás stb. Nyilvánvaló azonban, hogy itt már különböző funkciójú és szerkezetű cselekvésekről van szó, amelyeket csak nagyon általános szinten lehet egyetlen kategórián belül értelmezni. A szociológia, a filozófia, a filozófiai antropológia, a pszichológia, a szociálpszichológia éppen ilyen tág játékfogalommal dolgozik, mindig az ennek megfelelő általánosítás szintjén maradva. Ily módon számos rendkívül fontos megállapítást tett már a játékok elmélete, az emberi cselekvések általános megismerése szempontjából. Az egyes játékdefiníciókat áttekintve ezek két sajátossága ötlik azonnal a szemünkbe: egyrészt a meghatározások legfőbb célja a munka, a rítus és a játék közötti pontos határvonalak meghúzása; másrészt pedig a kísérletek deskriptiv volta, azaz a meghatározások a játékfolyamat bizonyos számú jellemzőinek összegyűjtésére irányulnak. Amennyiben a más jellegű akciókkal való oppozícióra helyezzük a hangsúlyt, megáila28
