Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - Zelnik József: Homo ludens eroticus: játék és Erosz
Eme hosszú kitérő után térjünk vissza eredeti hőseinkhez, az Eroszhoz, a Játékhoz s az egyénhez, mellyel mint kitérőm előtt említettem, ez a két jelenség furcsa játékba kezdett. A fentebbi mondatokból, történelmi tapasztalatokból azt tudni lehet, mi történik az elszabadult Hatalom és a kiüresedett Játék találkozásakor. Nézzük most meg a másik összefüggést, mi van akkor, ha találkozik a lecsupaszo- dott Erosz, a sterilen működő játék és az ember. Tételezzük fel a következő elméleti modellt a két jelenség és az ember találkozására: A „kultúra" tudatára ébred az Erosz lepusztulásának. A Játék ekkor nekifeszül, hogy visszahódítsa, eredeti fényébe visszaemelje az emberi életnek azt a részét, amit Erosznak nevezünk. Azonban ekkor derül ki, hogy már a játékmodell sem működik háborítatlanul. így a lepusztult Erosz találkozik a kiüresedett Játékkal és megszületik: a pornográfia. Ami így nem más, mint az Erosz és a Játék történelmileg fokozódó deficitjének találkozása egy kulturális inflációs csomópontban. Az Elszegényedés mint olyan. Ez a Hiány kompenzálása. Ez az igazi Szegénység. Megjelenik a szélsőséges játékosság, a felfokozott „élet”. Ez a felület játéka velünk s annál nagyobb a kiábrándulás, minél jobban hagytuk a látványtól becsapni magunk. Itt a játék a benne rejlő derealizáló erő elszabadulásának hatására végleg elszakad az élettől, sőt szembe is fordul vele. A pornográfiában az élettel szembefordult játék űzi cseppet sem kisded játékait. S ha felfokozott kíváncsiságunkban (melyet szintén egy beteg játékmodell működtet) akaratlanul is érdeklődünk iránta és — nem bevallva — szépnek találjuk, gondoljunk csak Boetiusra, aki Alkibiade- külsőre oly szép testéről mondotta: „Ha tehát te szépnek is tűnsz, ez nem természetedből adódik, ahs nem a téged néző szemek gyengeségéből.” A pornográfia esetében ezek a néző szemek a voayer szemei. Ő a kultúra kiskorú örököse, személyiségének nemi és individuális része összezavarodott. Ő a leselkedő, akivel már a római arénában is találkoztunk. Ő követeli, hogy megjelenjen a filmben, a tv-ben az egyetlen „igazi” üzlet, a hamis erotika. A szexualitás mint utolsó kaland, de már csak a szem bágyadt tükrének kalandja. Ez a leselkedő közönség enged-emel maga fölé egy, az élet mennyiségi és minőségi újratermelésében részt nem vevő réteget, hogy kitaláljon neki, a mindennapi élet termelő helótájának egy álfolklórt, a luxusnők és luxusautók, a luxus gesztusok vágyvilágát. Ez az álfolklór megteremti a hiányt az érzelmek piacán s elindulhat az érzelmek gyarmatosítása. Michael Pehike idéz Heinrich v. Nussbaumtól egy ideillő tételt: „A pornográfia az elnyomás olyan állapotát tükrözi, ahol az állapotok megváltozásáról véglegesen lemondtak. A felismerés olyan állapotának felel meg, ahol a szabadulás iránti igény véglegesen annak a rezignációnak a formáját öltötte, amely ellen Marx, nagyon reálisan, mint a forradalom legveszélyesebb ellenfele ellen küzdött.” A prüdéria pedig negatív pornográfia ... A prüdériában Erosz fondorlatoskodik a hatalom álarcában, s benne azok, akiket menthetetlenül elcsábított a hatalom libidója. A pornográfia és a prüdéria világának egyetlen száműzöttje van: a homo ludens eroticus. Számára az Erosz az emberi jelenség rekreációs helye, az a mágneses tér, fehér izzás, ahol állandóan ébrentarthatja lénye különleges emberi jelentőségét. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI: FAZEKAS ISTVÁN HATVANI DÁNIEL HARSÁNYI ERNŐ KOMÁROMI ATTILA BÁNSZKY PÁL BÁRTHJÁNOS LISZTES LÁSZLÓ PINTÉR LAJOS SÓTI ÉVA SZOBOSZLAY PÉTER F. TÓTH PÁL (elnök) 23
