Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - Lukácsy András: Egyik legősibb kultúrjelenség - a játék
is csupán az énekes játékok vannak összegyűjtve, tehát a magyar játékkincs egy töredéke. Hasonló gyűjtés pusztán játékterületen nem létezik.) Itt tehát jobbára felderítetlen területen járunk, amelyet csupán néhány történész, kultúrhistorikus és folklorista vizsgált; a munkálkodás jobbára az alapkutatásoknál tart; néhány résztéma kidolgozott csak. Pedig ebben a diszciplínában éppen az a vonzó, hogy nyomon lehet benne kísérni kultúrfolyamatok évezredeit. Vegyünk búcsúzóul még egyetlen példát. Az emberi művelődés egyik legtöbbet kutatott motívuma o labirintus-rejtély. Zegzugos spirál-alakokat, meander-mintákat mát a legősibb művészetekben is találnak a kutatók. Az egyiptomi művészetnek szintén jelentős ábrázolási és díszítő mintája volt. A Thézeusz- mondából ismert minoszi labirintus-tehát már egy nagy hagyományra épült, hogy aztán a kereszténység átvegye és ősi bazilikák díszítő motívuma legyen és tovább haladjon a középkoron át például a barokkig (a francia-kertek sövénylabirintusai stb.), de folytathatnánk a sort a mai korszak újságrejtvény-labirintusaiig is. Nos, annyiban a kutatás egyetért, hogy a labirintusjelkép többnyire élet-szimbólum, amelynek kezdete és vége van, de a két végpont közötti út meglelése nehéz, s így az útvesztő az emberi élet terhét szimbolizálja. A minoszi szörnynek is ezért áldoztak fiatal lányokat, hogy az áthaladást elősegítse; ettől szabadította meg a krétaiakat Thézeusz. Mint mondottuk, ez az élet- utat jelképező labirintusmotívum került át a korai templomépületek padlódíszítéseire, elütő színű kőkockalapok formájában. Ezeknek a padok nélküli üres-hajós bazilikáknak padozatát díszítette tehát. A templomot látogató gyermekek akkor sem voltak jobban neveltek mint ma, és kellő mértékű ugrándozást vittek végig ezeken a mintákon. Ismeretes egy francia püspöki dekrétum, amely ki is tiltja a gyermekeket és velük a labirintus-ábrákat a templomból. A fiatalokon azonban nem lehet kifogni: megrajzolták ezeket az ábrákat a templom előtti téren — és így születtek az első ugróiskolák. Tessék csak meggondolni az ugróiskola-ábrák egy része még ma is spirál alakú, tehát labirintusjelkép, más része pedig éppenséggel kereszt alakú templomhajókra formált. És a világ egyik legelterjedtebb játékának a neve még ma is sokhelyt Élet és Halál, vagy Mennyország és Pokol, de legalábbis benne van az elérendő vagy elkerülendő mennyország, pokol és tisztítótűz kockája. A játékban ismeretes megkötöttségek szerint végig kell haladni a kockákon — az ember megszületik és meghal —, majd vissza is kell ugrálni a születés helyéig: tehát az újjászületés lehetősége (a lélekvándorlás motívuma) is benne rejlik. A labirintus-mítosz ugyanis keleti eredetű. A játékokat vizsgálva azt kell mondanunk, hogy minden kor, különösen a modern ipari társadalomé, kitermelte a maga divatjátékait, amelyek jönnek és elmúlnak, de megmarad a korokon átívelő, mondjuk így: alapjátékok köre, amelyek évezredesek, mert igen erős kulturális hagyományt hordoznak. Gyakran az iparilag előállított játékok eredete is ősi. Teljes kozmogóniai kép — játékban elbeszélve. A játék ily módon őrzi a kulturális örökséget, s mint minden kultúrjelenség, filozófiát tükröz. Ezért nem szabad ellegyin- teni. Ne becsüljük le játszó gyermekeinket: ősibb kultúrát őriznek mint televíziót néző szüleik. 18
