Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - Zelnik József: Homo ludens eroticus: játék és Erosz
ZELNIK JÓZSEF HOMO LUDENS EROTICUS Játék és Erosz Lenin idézte valakitől Inessza Armandhoz írt levelében: ostobaság a szerelem professzorának szerepében fellépni. Annak felismerése ez a gondolat, hogy mindnyájunkban ott kísért Don Juan és Werther, Szindbád és a Halál Velencében Gustav Aschenbackja is. S lehet, hogy ott rejlik mögötte Ortega intelme: szerelem és miszticizmus egy tőről fakadnak. Kon: Kultúra és szexológia című művében beszél a néprajzkutatóknak a szexológia területére való átnyergeléséről, amit ő Freud hatásának tud be. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy mi mindennek kell lejátszódnia egy társadalomban, hogy Eroszt és a folklórt együtt vizsgálhassuk. Hány tabut kell felszámolni. Számomra vegyes érzelmekkel teli játék az, hogy ma melyik kiadó pontozza ki, vagy írja ki a szexualitással kapcsolatos kifejezéseket. Valahol olvastam: milyen furcsa, amíg a szexualitás szavait többnyire tabuként kezeli a társadalom, addig a gyilkosságoknak a szóarzenálja zöld utat kap. Ettől az az érzése az embernek, hogy valami játszik velünk. Ezzel a megalázó „játékkal” csak a játékos ember szegülhet szembe. Viszont amint Schiller mondta: az ember csak akkor játszik, amikor a szó teljes értelmében embernek érzi magát. De embernek érezheti-e az ember magát, ha játszanak vele. Vagyis visszatalálhat-e az ember kétalapvető kultúrateremtő képességéhez, az Eroszhoz és a Játékhoz, olyan helyzetben, amikor ez a két tényező elég végletesen lepusztult benne magában is. Ám valójában lepusztult-e, elszegényedett-e, kiüresedett-e az Erosz és a Játék! Elintézhető-e ez a folyamat egy kézlegyintéssel, s néhány ilyen bűvös szóval: fejezetek az elidegenedés történetéből. Min- ben áll az Erosz lepusztulása, hogyan jutottunk a Riesman által megfogalmazott képhez! A szexualitás az utolsó kaland. Az Erosz meghatározása magában rejti egy metafora meghatározásának minden nehézségét. Különböző kultúrák egymástól eltérő képekből rakták össze azt a bonyolult fogalmat, amit a görögök Erosz szava fejez ki számunkra. A görögöknél, mint ismeretes az Erosz a teljes emberi életet átfogó jelenség, mely az embereket jóra bírja és megpróbáltatások árán a boldogságra méltóvá teszi. Athénben benne látták azt a jelenséget, melynek segítségével Harmodius és Aristogiton a várost a zsarnoktól megszabadították. Talán ez az első információ a történelemből Erosz és a Hatalom párharcáról. Hésziodosz a legrégibb istenségek között említi, Káosz, Gaea és Tartarosz társaságában. Ő minden létezőnek igazi keletkeztetője, életben és egyensúlyban tartója. Emellett a görög mitológiában megfigyelhető Erosz lefokozása. Az az előbb említett Erosz, a kozmikus istenség, kivel minden ötödik évben erotidiákon azonosult a maga termékenységét általános jelképekben isfelmutatni kívánó nép, nemsokára mint mediterrán ficsúr lép elénk, s kalandjaitól hangos az Olümposz. Majd tovább zuhanva a sztori felé, aranyos szárnyakon röpködő csínytevő istenke, akinek nyilaitól szülei sem menekülhetnek. Megjegyezhetnénk itt, hogy mit érdekel bennünket egy antik isten trónfosztása. Az élet attól még megmásíthatatlanul folyhat tovább saját medrében. Ellentmond azonban ennek a tételnek az a tény, hogy az említett erotidiákban fogalmazódott meg az ősi ünnep, amely a világ kozmogónikus megtapasztalását tette lehetővé. Varagnac Civilisation traditionelle et genres de vie című művében pontosan utal erre, mikor kifejti, hogy ebben a régi mítoszi szerkezetben uralkodott a kozmogónia, amely elmosódott az isteni személyiségekkel és bonyolult kalandokkal zsúfolt mítoszok virágzása közben. Tehát Erosz lefokozása az ünnep, a népi ünnep lefokozását jelenti, s ennek messzemenő következményei vannak a folklórra. Mielőtt erre rátérnénk, érdemes még az Eroszt, mint szimbólumot körbejárni. A Jean Chevalier által szerkesztett Dictionnaire des symboles című könyv a következő lényeges vonását emeli ki: az Erosz általánosságban az első közösülésnek, az Ég és Föld ölel kezésének a képe. A Yi-king szerint, amikor ez az egyesülés történik Ég és Föld összehangolódik, létrejön valamennyi lény. így az Erosz jele a harmóniának, az ellentétek összekapcsolódásának, a termékenységnek. A tavaszi napéjegyenlőség ünnepköre szerte a világban ennek a fenoménnek volt alárendelve, s az ehhez kapcsolódó folklórban látensen napjainkig megőrződött ez a képzet. De az Eroszt írja körül az Énekek Éneke, a tantrizmus, a hosszú élet taoista gyakorlatai, a taoista Értekezés az Aranyvirágról című elbeszélés, Egyiptomban Izisz és Ozirisz ölelkező képei és sorolhatnánk tovább, végigkísérve a világ művészetén egy meghatározó vonulatot. Visszatérve az antik — vagy inkább az antikvitás előtti — ünnephez, az előzőekből is láthatjuk, hogy az Erosz működteti, mégpedig egy játék-modell formájában. Hogy az ünnep szülte-e a játékot vagy fordítva, bizonyára költői kérdés, az viszont nem, hogy miért meghatározó formája a játék az ünnepnek. 19
