Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - Moskovszky Éva: Játék és világkép
melynek minden oldala egy-egy „széliránynak”, égtájnak felel meg. És minden négyzet: a város, a templom, a palota, a közönséges ház, melynek alaprajza négyzet, a Világmindenség ábrázolása. A Makrokozmosz és a mikrokozmoszok szorosan összefüggnek egymással.1“ A kínai embernek „négyszögesítenie” kellett maga körül a tért — ha a valóságban nem ment, legalább elméletben —, s ezenfelül a maga kis mikrokozmoszában együtt, harmóniában kellett élnie a Makrokozmosszal: csak így lehetett élete kiegyensúlyozott. A négyzet alakúnak elgondolt világ négy sarka különös hangsúlyt kapott: ezért szent szám a négyes, a Tér szimbóluma. Szent szám azonban az ötös is: ezt a páratlan számot úgy kapjuk, ha az egymást keresztező átlók vagy az oldalak felezővonalára emelt merőlegesek metszőpontját, a középpontot hozzáadjuk. Sőt, ennek a középpontnak különös jelentősége van: a nyugalom, kiegyensúlyozottság helye ez, itt érintkezik a Föld a Sarkcsillaggal, itt kell lennie az uralkodó állandó székhelyének. Ezért nevezték Kínát a „Közép Birodalmának”! Egy ősi hagyomány szerint az uralkodónak minden öt évben körutat kell tennie birodalmában, keleten kezdve, s a nap irányát követve körüljárnia az egy-egy égtáj felé eső tartományokat, hogy újra megpihenjen aztán Középen. Itt, az uralkodói székhelyen volt a Ming t’ang, a naptár-ház, mintegy tömörítése a Világmindenségnek, négyzetes alaprajzzal, kerek alaprajzú tetővel. Az uralkodó ezt a mikrokozmoszt is körbejárja egy év alatt, utánozva a nap mozgását, majd megszakítva a körutat, megnyugszik a középen. Ezzel megszenteli az évszakokat, a hónapokat, az egész évet.11 A mértani szabályosság elérhető a mikrokozmoszok egy részénél, a Ming t’ang, paloták, templomok, s az úgyszintén kozmikus jelentőségű „bűvös négyzetek” esetében. (A bűvös négyzeteket tovább osztva — mégpedig minden oldalt megharmadolva emeljünk rájuk merőlegeseket — kilenc kis négyzetet kapunk, a szintén szent 9-es számot. A hármas az Idő rendező száma, a kínai gondolkodásban a Tér és az Idő szorosan összefügg egymással. Szent szám a 12-es is, 3 és 4 szorzata, vagy három, egymábsa skatulyázott négyzet sarkainak összege.) Kína földje a valóságban természetesen távol áll a szabályos négyzettől — de az archaikus gondolkodás szerint ha az elmélet eltér a gyakorlattól, mindig az elmélet érvényes. — Ugyanígy nevezték régen Ceylont négyzetalakúnak, osztották négy, elméletben azonos nagyságú részre; az uralkodó székhelyét a „központban” építették. — Írország négy nagy tartományra oszlik — Connacht, Ulster, Leinster és Munster — melyek eredete az írott történelem előtti időkre megy vissza. Azonban az írek a világ „öt részéről” beszélnek, s az ír nyelvben a „tartomány” neve „ötöd”, s nem „negyed”, Az ősi tradíciók szerint az ötödik tartomány Meath (Midé) volt, vagyis a Közép.12 A négy égtáj más kultúrákban is az ismert, rendezett világot jelképezi. Mezopotámiai uralkodók címei közé tartozik „A négy égtáj ura”. Az egyiptomi fáraó trónraléptekor, majd később az újévi ünnepségek alkalmával, koronával fején, futva szel át egy mezőt, mely Egyiptomot jelképezi, mind a négy szél irányában, s ezáltal egész Egyiptomot az isteneknek ajánlja, egyben pedig saját, törvényes hatalmát is megerősíti.13 Más európai országok koronázási aktusai között nem szerepel a magyar király kardcsapása a négy égtáj felé: nyilván az őshazából hozott rítus ez, mely a Kozmosz birtokbavételét jelképezi. A kínai hit szerint az Eget a Föld fölött oszlopok tartják; a szent Középen levő alul a föld alatti vizekkel, felül pedig az Ég közepével, a Sarkcsillaggal érintkezik. A Sarkcsillag mozdulatlan, körülötte forog minden. Ez a tartóoszlop a Világtengely, a Világfa.11 Ezen a „királyi úton” (Wang Tao) emelkedik fel — elméletben — az uralkodó, hogy az Ég kebelén táplálkozzék, s ezáltal az Ég fiává fogadja őt. Innen nyerte a kínai császár az Ég fia nevet.15 Nemcsak az uralkodó: minden kínai úgy tekintette magát, mint aki a világ közepén él; a Közép birodalmán kívül minden más ország éjszakában és sivatagban nyomorog.16 A nai ember ezt a kívilágképet nemcsak „ismerte”, „tudta”, 5
