Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - SZEMLE - Katona Imre: Népeink tartós együttélése: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon: szerk.: Kunt Ernő-Szabadfalvi József-Viga Gyula: [könyvismertetés]

beolvadáshoz 3—4—5 nemzedék is kellett. Tá­junkon a magyarság volt ugyan összességében többségi, de falvanként, falucsoportonként lehe­tett nemzetiségi túlsúly is, így a beolvadás nem arányos, de nem is egyoldalú folyamat: nemcsak magyarosodás, hanem „nemzetiségesedés” is zajlott. Ha a vallási egyöntetűség közös tudati szinten tartotta az eltérő nyelvű nemzetiségie­ket, az összeolvadás meggyorsult, bármelyik té­nyező viszonylagos (helyhez, időhöz kötött) el­térése esetén e homogenizálódás jelentősen lefé­keződött. A kötet szerzői ennek minden válto­zatára említenek példákat. Az együttélő népek kapcsolatrendszerei is megváltoztak térben-időben és társadalmi bon­tásban, valóságos hierarchia alakult ki: felületiek maradtak pl. az alkalmi (vásár, vándormunka, termékcsere stb.) kapcsolatok, de viseleti és egyéb elemek átadására-átvételére ezek is alkal­masak voltak. (A társadalmi-vallási homogenitás erősebb volt, mint a nemzeti-nyelvi különbözés, és ez a többségi nép számára beolvasztással való létszámgyarapodást is jelentett.) Az átadás-átvé­tel formájában zajló tartósabb kölcsönhatás leg­több esetben (talán a cigányságot kivéve) koránt­sem egyoldalú folyamat, hanem kölcsönös, mint pl. magyar—szlovák viszonylatban a tárgyi (anya­gi) kultúra és a folklór számos elemének cseréje bizonyítja. Az átadó rendszerint valamivel ked­vezőbb helyzetben szokott lenni, pl. a polgáro­sultabb németség vagy magyarság hatással volt más nemzetiségekre (viseleti és szokás vonatko­zásokban olvashatunk jellemző példákat), ese­tenként fordítva. Akármily kedvezőtlen helyzet­ben van is egy átvevő csoport (pl. a cigányok), az az átvétel akkor is csak a saját szűrőjén keresztül érvényesül. Új, messziről érkezett és gazdasági­társadalmi szempontból betagolódó nemzetiségi egy-egy döntő fontosságú átvétel esetén egész életvitelét felcseréli. (Itt Északkelet-Magyaror- szágon pl. a németek többsége, akik a falvak na­gyobb részében számbeli kisebbséget képeztek.) Tanulságos a teljesnek vélt felolvadás-beolvadás egy-egy konkrét esete is: a magyarságba szinte nyomtalanul beolvadt nemzetiségieket elárulhat­ja élénk szellemhitük, mivel a magyarok inkább emberfeletti személyekben (ördöngös kocsis, tál­tos, boszorkány stb.) hisznek, és csak kevéssé a démonfélékben. Ugyancsak jellemző a kétoldalú szűrő (befogadás, ill elutasítás) működése is: a ránk jellemző halottlátó-hiedelemrendszert egyetlen nemzetiség sem fogadta be, a táltost már inkább, mi viszont átvettünk ünnepi és egyéb rituális szokásokat anélkül, hogy a hozzá­juk kapcsolódó hiedelem-, ill. eredetmagyarázó mondákat ismernénk. A kisszámú, alig ismert ha­zai lengyelség beolvadása utóbb felgyorsult, konyhájuk pl. majd 3/4 részben már magyarrá vált, de az igazán egyszerű zsíros-pirítós kenyér szokását nem vették át, mivel „pazarlásnak” vé­lik fogyasztását. E példákat százával lehetne sza­porítani. Még egy fontos felismerésről ne feled­kezzünk meg: nem minden hasonlóság átadás­átvétel eredménye, hiszen a Kárpát-medence né­pei nagyon közel állanak egymáshoz. Külön kell szólnunk a soha államot, vagy akár kis faluközösséget sem alkotó, tételes vallással, egyházi intézménnyel nem rendelkező, családok laza csoportjában élő, folyton vándorló és kiegé­szítő foglalkozást űző vagy éppen parazitaként is élt cigányságról. „Eredeti” kultúrája nagyon hát­térbe szorult, saját nyelvét a többségi környeze­téével nagyobbrészt már felcserélte. Kevés a két­nyelvű, még kevesebb a csak cigányul tudó cso­port, mégsem beszélhetünk beolvadásról. Endo- gám együttlakásuk, bizonyos fokú társadalmon- kívüliségük továbbra is külön tartja őket. Teljesen nyitottak lévén, állandó környezeti hatásoknak vannak ugyan kitéve, de ezeket saját kis társadal- mukon-csoportjaikon belül nem hagyományozzák, hanem mindig új és új impulzusokat fogadnak be mindenkori környezetüktől; két kultúrában él­nek. E hatások nem feltétlenül jelentik a leg- újabb-legfejlettebb szinteket, ehhez hasonló fej­lettségű saját szint kellene, hanem majd mindig inkább a felületi, felszínes, olykor éppenséggel az alvilági befolyást, és még ezek az új elemek is esetenként egy-két évtizedes késéssel vernek ideiglenes gyökeret körükben. Mivel a cigányság egyes csoportjai térben és foglalkozás, valamint nyelv szerint is erősen tagoltak, nem homogeni­zálódhattak saját államukon, faluközösségeiken vagy vallásukon belül, ezért az átvett „javakat” sem adják tovább más csoportbelieknek, hanem mindegyik időnként a maga esetleges környeze­téből szerzi be, így vannak román, magyar, né­met stb. cigányok is. Az átvett javakat magukhoz idomítják, szelektálják, soha nem úgy élnek vele, mint átadóik, és időben-térben is rendszerint kevesebb ideig hordozzák magukkal. A legalsó vékony rétegeket kivéve, a cigányfolklór lénye­gében nemzetiségektől, népektől átvett és cigá- nyosított folklór, s ez nemcsak az anyanyelvi, ha­nem a magyar vagy szlovák nyelvű „cigányfolk­lórra” is érvényes. Fennmaradásuk egyik titka tehát a társadalmonkívüliség, amely teljes nyi­tottsággal, tökéletes alkalmazkodással ellensúlyo­zódik. Mindezek miatt általában nagyon nehéz (állan­dóbb jellegű) etnikus jellemzőt, vagy akár kultu­rális határt is meghatározni, az érintkezésből- együttélésből adódó (kölcsön-)hatásokat lemér­ni, a fokozatokat, a tér- és időbeli mozgást meg­állapítani, különösen az etnikai-nyelvi-vallási szempontból feltűnően kevert, társadalmilag rendkívül éles tagoltságé Kárpát-medence népei körében. Néprajztudományunk azonban sorra megbirkózik e legnehezebb és éppen azért leg­fontosabb kérdésekkel is. Idegen tükörben is a magunk képét látjuk és látják szomszédaink is! (A Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiad­ványai, XV., Miskolc, 1984.) KATONA IMRE 91

Next

/
Thumbnails
Contents