Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - SZEMLE - Kovács J. Béla: Lőkös István: Magyar és délszláv irodalmi tanulmányok: [könyvismertetés]
Alapfogalmak a Megbocsátásban — a cím mellett — a szeretet és az önismeret is. A kettő elválaszthatatlan. A főhős mindkettővel küzd, küzdelme persze jórészt homályban marad, miután nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett cselekményről, a jellemek aprólékos rajzáról. A család életénekfilmszerű bemutatása ugyancsak illusztrálja a két fogalom viszonyát. (Főként a karácsonyi jelenetsorban.) Ugyanígy a mindennapi élet szemmel látható és rejtett elemeinek viszonyát, az emberi kapcsolatok bizonytalanságát, s azt, hogy ugyanakkor nem létezhetünk e kapcsolatok nélkül. (Szépirodalmi, 1984) BAKONYI ISTVÁN LÖKOS ISTVÁN: MAGYAR ÉS DÉLSZLÁV IRODALMI TANULMÁNYOK A Hidak jegyében címet adta Lőkös István, a jugoszláv népek irodalmának tudós kutatója a Magvető Kiadó Elvek és utak sorozatában tíz éve megjelent tanulmánykötetének. Könyvében azt vizsgálta, hogy van-e folytatása Németh László harminc évvel korábbi, a délszláv népek irodalmának megismerését sürgető, a kelet-közép- európai összefüggésekre és hasonlóságokra figyelő törekvéseinek. Ivó Andrióról, Veljko Petrovic- ról, Dobrisa Cesaricról és Misko Boáiéról rajzolt íróportréi, Ady és a délszláv írók kapcsolatainak feltárása, a „monarchia-élmény” jelentkezése, az ellenállás és a partizánháborúk kelet-európai irodalmi feldolgozásainak vizsgálata mellett a kötet terjedelmének mintegy egyharmadát Miroslav Krlezáról, a nagy horvát íróról készült tanulmányai tették ki, hiszen szerzőnk a magyarországi Krleza-kutatás egyik úttörője. Az 1984-ben megjelent Magyar és délszláv irodalmi tanulmányok c. kötetében az 1972 és 1980 között keletkezett írásaiból válogatott. Az ebben közölt munkák többsége szintén a ke- let-közép-európaiság és a szellemi hídteremtés jegyében fogant. Ez a kötet az előzőnél még teljesebb képet rajzol Lőkös István érdeklődési köreiről, irodalomtörténészi pályájáról. A könyv fülszövegében a szerző maga vall szülővárosa, Eger kulturális örökségének könyve tematikai kettősségét meghatározó élményéről. A magyar felvilágosodás nagy alakjairól: Dayka Gáborról, Kazinczy Ferencről, Pápay Sámuelről és Vitkovics Mihályról írott dolgozatai egyaránt Egerhez, „a XVIII. században prosperáló városhoz”, „a felvilágosodáskori magyar művelődés egyik érdekes, de ellentmondásokkal teli központjához” kapcsolódnak. Úgy véljük, hogy e tanulmányok kapcsán még egy másik hatásról is szólnunk kell. Áz ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején az egri főiskola magyar irodalomtörténeti tanszékének vezetője Némedi Lajos volt, aki Bessenyei Györgyről és a magyar felvilágosodás korának irodalmi problémáiról közölt figyelemre méltó tanulmányokat az Egri Pedagógiai Főiskola Tudományos Közleményeiben. Ő volt a fiatal Lőkös István tanszékvezetője. Szerzőnk most kötetbe gyűjtött magyar felvilágosodásról szóló tanulmányainak egy része (Dayka Gábor egri éveiről, Kazinczy 1813-as Dayka-kiadásának korabeli fogadtatásáról) is az egri főiskola évkönyveiben jelent meg. A Pápay Sámuelről szóló írása Némedi Bessenyei György utóéletéről írt tanulmányával és az akkor szintén egri tanár, Bitskey István Barkóczy Ferenc, az irodalmi mecénás című dolgozatával szerepel együtt az Irodalom és felvilágosodás c. kötetben (Akadémiai Kiadó, 1974), jelezve, hogy az egri főiskola irodalomtörténeti tanszékén milyen élénk hagyományai voltak a magyar felvilágosodás kutatásának. A debreceni egyetemen —amelynek későbben tanára lett — Lőkös István számára a kiváló szlavista barokk-kutató, Angyal Endre jugoszlavisz- tikai előadásai voltak az iránymutatók. Angyal Endre hívta fel a figyelmét Miroslav Krlezara, akiről mintegy két évtizeden keresztül tanulmányok sorát közli, és Egy szocialista írói pálya kelet-közép-európai vonatkozásai (Miroslav Krleza útja a nemzeti érzülettől a szocialista irodalomig) címmel kandidátusi disszertációt készít, amelyet 1984-ben sikeresen meg is véd. A „kelet-európai gondolat”, a kelet-európai tájékozódás az utóbbi kétszáz esztendő legnagyobb magyar politikai gondolkodóinak eszméje, amely számos változatban, de ugyanazt a problematikát tükrözte az irodalomban és a tudományban: a magyarság és a vele együtt élő szomszédnépek sorsközösségének, közös történelmének, közös kulturális örökségének vállalását. „A megismerés: megértés, a megértés: szeretet” — vallotta Németh László. A kelet-európai népeknek a sorsközösség vállalásával és egymás értékeinek kölcsönös megbecsülésével el kell jutniuk a kölcsönös szeretetig. „Akár dunai, duna- kárpáti, közép-európai, kelet-közép-európai népeknek tituláltuk magunkat szent összevisszaságban, abban megegyeztünk, hogy annak, ami összeköt, erősebbnek kellene lenni, mint ami elválaszt. Ha tőlünk függ: mi most-okkal, punte- kkel, silta-kkal, rakjuk meg nemcsak a Duna, Dráva hátát, de a kárpáti bukópatakokat is.” A jugoszláv népek irodalmát kutatva Lőkös is ezt a Németh László-i programot vallja. Krleza- tanulmányaiban azt vizsgálja, hogy Krleza milyen sajátos kelet-közép-európai élményanyag (zágrábi gyermekkor és kisdiákévek, magyarországi tanulóévek, a „monarchia-élmény”) és eszmei-politi87
