Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - SZEMLE - Kósa László: Nagy Jenő: Néprajzi és nyelvjárási tanulmányok: [könyvismertetés]
kai inspirációk hatására jutott el a szocialista eszmék és a szocialista törekvések vállalásáig. Miroslav Krleza írói munkásságát a jugoszláviai szocialista irodalom fejlődéstörténetének kontextusában elemezve rámutat, hogy Krleza életművében felvetődő esztétikai és irodalompolitikai kérdések szükségszerűen túlnőnek Jugoszlávia XX. századi irodalmának keretein: „a kelet- közép-európai szocialista irodalom egészét érintik”. Ady költészetének a délszláv írókra (Todor Manojlovicra, Veljko Petrovicra, Milos Crnjanski- ra és Miroslav Krlezára) gyakorolt hatását már az előző tanulmánykötetében is vizsgálta. Ebben a könyvben Ady és Kelet-Európa kapcsolatát, pontosabban: Ady lírájának kelet-európaiságát vizsgálva összegzi „Ady költészetének Kelet- Európát »forradalmasító és humanizáló« hatásához (. . .) ma már aligha férhet kétség”. „A derűsebb időnek heroldja” a magyar, a román és a délszláv összefogást hirdető programjával lett a Duna-táj népeinek költészetében a megbékélés, de a forradalom katarzisában megvalósuló megbékélés örök érvényű szimbólumává . . .” A hídszerep hirdetését, a közép-európaiságot, a „népek és kultúrák közvetítését”, az erre való inspirálást emeli ki Dobossy László könyvéről, a „közép-európai emberről” szóló recenziójában. Tanulmánykötetében külön fejezetet szán a jugoszláv népek irodalmának 1945 utáni magyar- országi fogadtatásának. A jugoszláv irodalmak magyar recepciója történetében 1945 után új szakasz kezdődött — állapítja meg —, amely az ígéretes megindulást követően nem kis hullámvölgy áthidalásával ível napjainkig. A jugoszláv irodalom 1945 utáni recepciójáról készült tanulmány alapvető jelentőségű munka- Az olvasó türelmetlenül várja az 1977 utáni időszak feldolgozását, és azt az időt, amikor a tanulmány pandan-ját, a magyar irodalom jugoszláviai recepcióját is olvashatja. Külön ciklus tartalmazza a jugoszláv irodalom nagy klasszikusainak: Jakov Ignjatoviónak, Borisav Zankovicnak, Milos Crnjanskinak, France Bevknek és Mihailo Laliénak a regényeiről készített recenziókat. Lőkös István könyvismertetései jól megírt, élvezetes olvasmányok, az eredeti művek elolvasására buzdítanak, miközben új irodalmi ismeretekkel gyarapítják olvasójukat. A Magyar és délszláv irodalmi tanulmányok című kötet összeállításakor Lőkös István irodalomtörténészi munkássága sokszínűén gazdag terméséből válogathatott. Szépen megírt, tartalmas könyve hasznos kalauznak bizonyul a szomszéd népekkel „közös dolgaink” rendezésének szolgálatában. „Tejtestvéreinket”, akikkel nemcsak a múltunk és a jelenünk, hanem —őszintén hisszük — a jövőnk is közös, úgy segít bemutatni, hogy közben magunkat is jobban megismerjük általuk. (Szépirodalmi kiadó, 1984.) KOVÁCS J. BÉLA HAGY JENŐ: NÉPRAJZI ÉS NYELVJÁRÁSI TANULMÁNYOK Nagy Jenő úgy érezte, hogy a tanulmányait és cikkeit összegyűjtő kötet elején be kell mutatkoznia, pedig a Kriterion Kiadónál korábban megjelent kászoni, szilágysági, Kis-Küküllő menti, kalotaszegi és moldvai csángó monográfiák társszerzőiéként jól ismeri őt a néprajz iránt érdeklődő olvasó mind Magyarországon, mind Romániában. Az életmű keresztmetszetét bemutató kötet éppen ezekkel a tanulmányokkal igazán teljes. Az „Elöljáróban” címet viselő bevezető utal is rájuk, miközben az életpálya kanyarulatait és egyenlőtlen szakaszait az adott lehetőségekhez igazodva igyekszik megmagyarázni. Nagy Jenő annak a ma meglettebb korú nemzedéknek tagja, mely többször megszenvedte a közélet és magánélet szembekerülésének következményeit. A tartalommutatóra és az összegző könyvészetre pillantva, a hézagok valóban a történelem hozta kényszerű kitérők számlájára írandók, ám nem mind, s ez utóbbiak csak látszólag hézagok vagy kitérők, igazából a szerző szerteágazó szakterületei adják a magyarázatot. A sokoldalúság titka Nagy Jenő néhai profesz- szora, Csüry Bálint debreceni egyetemi tanár tudományszervező tevékenységében található fel. Csüry — köztudottan — a magyar nyelvjárás- kutatás kiemelkedő, iskolateremtő egyénisége volt, aki a korszerű dialektológiát a néprajzzal, különösen annak tárgytörténeti alapozottságú ágával szoros kapcsolatban képzelte el. Szinte mindegyik tanítványa munkássága magán viseli ezt a „beoltottságot”. Volt, aki teljesen fölcserélte a nyelvészetet a néprajzzal, de talán egyikükben sem talált olyan egyensúlyra a két rokon tudomány, mint Nagy Jenő negyedfél évtizedes tudományos tevékenységében. Az életmű látszólag széttartó ágai között tehát a legfontosabb kapocs így született meg. Egy harmadik ágazat, mely ebben a kötetben nincsen képviselve, a pedagógia, a nyelvészként a nyelv- tanítás módszertanával foglalkozó szerző érdeklődésének köszönhető. De ha visszatérünk magához a nyelvtudományhoz, Nagy Jenő alapvető tárgyához, láthatjuk, hogy további területek is vonzották a háború előestéjén az egyetem kapuján kilépő fiatal bölcsészt. Az, hogy a magyar—német — erdélyi lévén —, közelebbről a magyar— erdélyi szász nyelvi érintkezések kutatója kívánt lenni, nagyon szükséges választás és vállalkozás volt, mert egy fontos, alig vizsgált kérdéskör állt előtte. De ha valaki a 30-as években germanista kívánt lenni, méghozzá olyan területen szeretett volna haladni, mint a nyelvjáráskutatás, súlyos akadályokkal kellett szembenéznie. Az, ami számunkra az önismeretet és a megmaradást szolgál88
