Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - DOKUMENTUM - Féja Géza levele Németh Lászlónéhoz 1944. szeptemberében: közreadja: Zimonyi Zoltán
DOKUMENTUM FÉ3A GÉZA LEVELE NÉMETH LÁSZLÓNÉHOZ 1944 SZEPTEMBERÉBEN Talán lesznek még a Forrás olvasói között, akik emlékeznek rá: az 1983/1. számban úgy adtuk közre Németh László Féja Gézához írt leveleit, hogy e töredék reprezentálja csak sajnos a teljes levélváltásukat, Féja Géza Németh Lászlónak küldött valamennyi sora ugyanis megsemmisült. Úgy látszik azonban , „időzített” véletlen is létezik. A nyomdai munkák befejeződése után, de még a folyóiratszám megjelenése előtt megkerült Féja Gézának egy Németh Lászlónéhoz írt, Budapesten 1944. szeptember 1-én kelt, beborítékolt, megcímzett, de el nem küldött levele, amely szerves tartozéka a szóbanforgó levelezésnek, noha akkor már nem sikerült a publikációba beilleszteni. A Forrásban közölt két utolsó (6. és 7. sorszámú) levelében Németh László beszámolt Féjának katonai behívásáról, frontra vezényléséről és lelkiállapotáról. A 7. számú levelét így zárta: ,.Feleségemet nyugtasd meg, hogy megvagyok, beletörődtem sorsomba. Valójában az ő búcsú-zokogása az egyetlen, ami bohóc helyzetemben kitartásra bír. Már neki is írtam, de kétséges, megkapta-e. Légy szíves, küldj egy kártyát neki Mezőszilasra." Féja e felszólításra írta Németh Lászlónénak az alább közreadott levelet, amelyet azonban végül nem postázott, Németh Lászlóné feltevése szerint azért, mert ő Mezőszilasról időközben visszajött Pestre, s valószínűleg összetalálkozhattak az utcán, így a levél elveszítette aktualitását, írója asztalán maradt, papírosai közé keveredett. Közel négy évtizednyi kallódás után Supka Magdolna talált rá volt férje néhány nála maradt irata között. Supka Magdolna ugyan már 1941-ben elvált Féja Gézától, baráti kapcsolatuk azonban fennmaradt, s a háború végén, amikor Féja Békésen keresett aziliumot, kéziratai, könyvei egy részét Supkáékhoz menekítették, a levél azután valahogyan elvegyült a Supka-hagyatékban. A megkerült levél megerősíti a Németh László-levelekkel kapcsolatos néhány korábbi feltevésünket, mindenekelőtt azt, hogy a két legutolsó, keltezetlen levelét Németh László valóban 1944 augusztusában írta, továbbá, hogy Féjától, akihez egyébként mint „irodalomtörténészhez”fordult, közbenjárást is remélt katonai mentesítése ügyében, a reá jellemző büszkesége azonban tiltotta a kérést. A segélykiáltást azonban Féja, mint látjuk, a sorok közül is kiolvasta. Itt említem meg: Németh Lászlóné nem emlékszik arra, hogy dr. Mester Miklósnál járt volna, ahogy azt a 6. szám alatt publikált levélben Németh László említette, közel negyven év múltán úgy rekonstruálta a történteket, hogy az Operával szemben, valószínűleg a mai balettintézet épületében keresett fel egy magasrangú csendőrtisztet, aki korábban Moszkvában volt diplomata és könyvet is írt a Szovjetunióról — nyilvánvalóan Faragho Gábor csendőrtábornokot, aki nem sokkal később fegyverszüneti delegátusként repült Moszkvába. Lőrinczy Szabolcs a vallás- és közoktatásügyi minisztérium művészeti osztályát vezette, a miniszterváltozás, amelyre Féja levele utal, a Lakatos-kormány 1944. augusztus 29-i kinevezésére vonatkozik, az addigi minisztert, Antal Istvánt ekkor Rakovszky Iván váltotta fel a bársonyszékben. 72
