Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - MŰHELY - Pálóczi Horváth András: A kunok bejövetele és letelepedése
nyékét, amelyek a steppei népek étlapján is ismerősek voltak (köles, borsó, lencse, vöröshagyma, fokhagyma, görögdinnye stb. — de kisebb mennyiségben búzát és árpát is). A kunsági falvak életére, kialakulására, fejlődésük fő jellemzőire vonatkozólag is az e területen folyó régészeti kutatásoktól várhatunk lényeges új eredményeket. Az ásatási megfigyelések szerint is a XIV. század második felében emelték az első szilárd falú házakat ezeken a településeken. Alattuk viszont itt-ott sejteni lehet a korábbi lakórétegeket, cölöpszerkezetű állattartó építmények nyomait. Egy kiskunsági faluban, a Kecskemét és Nagykőrös közelében fekvő Szentkirályszálláson, ahol az eddigi legteljesebb alföldi késő-középkori településfeltárás folyt, azt figyeltük meg, hogy a széles, tágas beltelkeken a házak mögött a gazdasági udvar nagy részét karámféle építmények foglalják el. Istálló vagy annak tartható szilárd falú épület nem is mindegyik lakóház mellett állt. Nemcsak a távoli legelőkön, hanem bent a falu közepén is felállították tehát a külterjes állattenyésztés jellegzetes teleltető építményét, amelyben nagyszámú juh elfért. A településrétegek ehhez hasonló aprólékos, a szinteket elkülöníteni tudó vizsgálata még remélhetőleg más érdekes következtetésekre is vezet. A Kunság népe mintegy 200—250 év alatt felzárkózott a magyarországi fejlődéshez, ezen belül sajátos színezetű kultúrát alakított ki. E kultúra gyökereit kutatva néhány szálon már eljuthatunk a steppei hagyományokhoz. Ez a népcsoport évszázadokon keresztül együtt élt és együtt küzdött az alföldi magyarsággal, együtt bújdosott vele a török elől, együtt vett részt vele a vadvizek megfékezésében, a sovány legelők feltörésében, a szikkadt homokdombok termővé tételében. Régmúltjának kutatása önmagunk jobb megismerését is szolgálja. Felhasznált irodalom: GYÁRFÁS I.: A jász-kunok története. I—IV. Kecskemét—Szolnok—Budapest, 1870—1885. GYÖRFFY GY.: A kunok feudalizálódása. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk.: SZÉKELY GY. Budapest, 1953. 248—275. GYÖRFFY GY.: Napkelet felfedezése. Julianus, Piano Carpini és Rubruk útijelentése. Budapest, 1 965. Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Főszerk.: SZÉKELY GY. Szerk.: BARTHA A. II. Budapest, 1984. MAKKAI L.—MEZEY L.: Árpád-kori és Anjou-kori levelek. XI—XIV. század. Sajtó alá rend. Makkai L.—Mezey L. MÉRI I.: Beszámoló a tiszalök-rázompusztai és túrkeve-mórici ásatások eredményéről, II. Archeológiái Értesítő 81 (1954) 138—154. NÉMETH GY.: A kunok neve és eredete. Századok 76 (1942) 166—178. PÁLÓCZI HORVÁTH A.: A kunok megtelepedése Magyarországon. Archeológiái Értesítő 101 (1974) 244—259. PÁLÓCZI HORVÁTH A. : Régészeti adatok a kunok viseletéhez. Archeológiái Értesítő 109 (1982) 89— 107. PAULER GY.: A magyar nemzet története az Árpádok korában. II. Budapest, 1899. RÁSONYI L.: Hidak a Dunán. A régi török népek a Dunánál. Budapest, 1981. SELMECZI L.: Nomád települési struktúra a Nagykunságban. (Orgondaszentmiklós 14—16. sz. település ásatásának eredményei). In: Paraszti társadalom és műveltség a 18—20. században. I. Faluk. Szolnok, 1974. 47—58. SZABÓ K.: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Bibliotheca Humanitatis Históriáé III. Budapest, 1938. A tatárjárás emlékezete. Szerk.: KATONA T. Budapest, 1981. 71
