Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - MŰHELY - Szabó László: Az oszét-jász rokonság néprajzos szemmel

jászsági kutatásokkal is (Abaev: O vengerszkih jaszah. In.: Oszetyinszkaja filologija. I. Ordzsonikidze, 1977.). Ő és Kalojev B. A. adtak hírt először a Szolnok megyei Néprajzi Atlaszról, a Jászdózsa és a palócság, a Jászdózsai hiedelmek és a Jász Múzeum jubileumi Évkönyvéről is, s a magyar kutatások eredményeit beépítették készülő munkáikba. A történész Magomedov, H. V. látogatott el először a Jászságba, s ismerkedett meg kéziratban „A jász etnikai csoport” című munkával, hogy hírt adjon kisebb helyi publikációkban az eredményről. Először a déloszétiai napilapban látott napvilágot az a cikksorozat, amely Kalojev 1983-as jászsági tapasztalatait összegezte. Az őszét, grúz és orosz nyelvű népszerű publikációt pedig egy részletesebb beszámoló is követte tudományos fórumon (Kaloev, B. A.: Poezdka kvengerszkim jaszam. in.: Szovjetszkaja Eth- nográfija, 1984.). A néprajzi kutatások iránt is fogékony ordzsonikdzei akadémiai intézet régész igazgatója Kuznyecov, V. A. pedig másodszor látogatott el Selmeczi László jászdózsa—négyszállási ásatására, s lefordíttatta Szabó László két munkáját évkönyvük számára. Kaloev, B. A. és felesége a türkmén kutató Vasziljeva, G. P. második útjuk alkalmával a Jászságban és a két Kunságban gyűjtöttek egy hónapig, majd a kecskeméti nemzetközi nemez-konferenciára mindketten előadásokat küldtek el, mert maguk nem jöhettek egészségi okok miatt. Az ő meghívásukra utazott ki egy hónapra, s végzett Észak-Oszétiában néprajzi gyűjtést Szabó István és Szabó László, s térhetett haza jelentős fényképanyaggal, magnetofon-felvétellel. A kapcsolatok hivatalos formái még most kristályosodnak ki, de máris együttműködésről, közös gyűjtésekről, tervezett közös és kölcsönös kiadványokról esik szó. Úgy véljük, hogy nem túlzunk, ha a szovjet kutatók érdeklődésének feltámadását a Szolnok megyében folyó rangos, tudományos munkának, s kiadványoknak tulajdoníthatjuk. Ez egyben bizonyítéka annak is, hogy ma már a vidéki múzeumok is lehetnek nemzetközi érdeklődésre számot tartó tudományos műhelyek. A kialakult, s remélhetőleg hivatalossá váló együttműködésnek az a fő célja, hogy a mindkét oldalon felgyűlt anyagot egymással összevetve, beágyazva egy tágabb földrajzi, történeti és etnikai képbe, megalapozzuk az összehasonlító őszét —jász kutatásokat. Az alábbiakban — eddigi tapasztalataink alapján — ezek esélyeit, lehetőségeit kívánjuk megvizsgálni.

2. A magyar őstörténeti kutatásokat hosszú érlelődés után a régészet mozdította ki álló helyzetéből. A László Gyula felvetette kettős honfoglalás elmélet állásfoglalásra késztette nemcsak a régészet, de a társtudományok munkásait is. László Gyula a viták elülte után így összegzi az eredményeket: „Ma már az eddigi gondolatmenetünk során megformálódott a régi, egyirányú őstörténetkutatás helyett a szinte egész Eurázsiát végigpásztázó kutatás szükségessége, aggályaink során még valami rajzolódott ki lassan, észrevétlen. Arról van szó ugyanis, hogy nem csupán a magyar nyelvet, nem is csupán a magyar nép elődeit kell a múltban megragadnunk, hanem azt, ami magyarrá tette őket.” (László Gy.: Őstörténetünk. Bp. 1983. 21.). Ezt a gondolatot Móra Ferenc jó ötven évvel korábban az előmagyarokról szólva szintén felvetette, s a sokféle ércből eggyé lett nemes korinthoszi érchez hasonlította a magyarságot, amely sok alkotóelemből vált istenszobrok öntésére is méltó anyaggá. (Móra F.: Igazlátók. Bp. 1979. 32.). S ezt kell tudomásul vennünk a jász—őszét összehasonlítások megkezdése előtt is: nincs egyenesvonalú, egyszálú népességtörténet. Mind a magyarországi jászok, mind az oszétek szétválásuk után külön utakon jártak. Nem maradtak meg érintetlenül, zártan,s sokféle népet, kulturális hatást ötvöztek eggyé. Igen-igen távolra kerültek egymástól, más-más történeti környezetbe, merőben eltérő kultúrájú népek társaságába, s táji környezetbe. Az oszétek jellegzetesen kaukázusi népként maradhattak csak meg, míg a jászok a magyarokba olvadva, nyelvüket vesztve, de öntudatukat megtartva egy jellegzetesen közép-európai népnek, a magyarnak lettek fontos alkotóelemei, elidegeníthetetlen

59