Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kerekasztal-beszélgetés a Bács-Kiskun megyei új településekről: a beszélgetést Enyedi György vezette, sajtó alá rendezte Csatári Bálint

okozta külterületi népességcsökkenés mellett viszont igen gyorsan nőtt az ún. „egyéb belterületek” népességszáma. 1970-ben még 2538 fő, 1980-ban már 12 855 fő élt ezekben a településrészekben, amelyeket valóban új falvaknak is nevezhetünk.

Átlagos népességszámuk eléri, sőt meghaladja az ország aprófalvas térségeinek településméreteit. Jelenleg a megyében közel 150 kisebb-nagyobb csoportos település van, amelyeknek egy részük csökkenő népességű szállásszerű falu a Kalocsa környéki és a Duna-menti térségben, másik részük stagnáló vagy növekvő népességű a volt kecskeméti járás területén.

Fazekas F.: Azt hiszem, Katonatelep jól példázza a kialakulás történetiségét. A mi településünk fejlődése és jelene is ellentmondásos. A tanyavilágból alakult ki, a nevét pedig Katona Zsigmondról kapta, aki Mathiász Jánost, a híres szőlőnemesítőt hívta ide dolgozni. Később a Szőlészeti Kutató Intézethez tartozó 30—40 ház jelentette a telepet magát, de a környező tanyás részek, Talfája és Úrrét is ide tartoztak. Volt egy iskola, vegyesbolt, kocsma.

A hatvanas évek elején az akkor még a területen működő Béke Tsz tanyán élő tagjai telepedtek be a zárt falumagba. Újabb házsor épült akkor. Aztán már tényleg felmerült egy valódi tanyaközpont létesítésének igénye, de az elképzelések állandóan változtak és nem volt „igazi gazdája” Katonatelepnek. A hetvenes évek elejétől jelölték ki az új házhelyeket, azóta gyorsan épül ki a település, s a városból való kiköltözés révén ez a folyamat tovább tart ma is.

Enyedi Gy.: A rövid statisztikai és történeti áttekintés után hallgassuk meg talán a korábban említett kutatás néhány eredményét, amely továbbviheti majd a beszélgetésünk fonalát.

Csatári B.: Vizsgálatunkban mintegy 10%-os mintán dolgoztunk, mind a kistelepülések számát, mind a családonként felmért népesség tekintetében. 13 —a megye különböző részén található —feltételezetten különböző fejlődési pályát befutó csoportos települést vizsgáltunk. A jelenleg e kistelepülésekben élő népesség 80—90%-a tanyáról költözött be, lakáskörülményeik jók, a nagyüzemek által létrehozott üzemi lakótelepek gazdasági alapja stabil, jelentős a háztáji kistermelés is.

A felmért új települések többségének további jellemzője, hogy a népesség korösszetétele fiatal, sok gyerek születik.

Enyedi Gy.: Meg lehetett-e határozni közülük a fejlődésük szerint különböző típusokat? Csatári B.: Igen. Nagyon érdekes, hogy a típusok, a kistelepülések népességének foglalkozási szerkezete alapján, lényegében az általános településfejlődés, az urbanizáció egyes fokozatait fejezi ki. A legdinamikusabban a városkörnyékiek növekednek, amelyek szinte kertvárosi, szuburbán jelleget öltenek. Sajátos típust alkotnak a faluszerű, vegyes foglalkozási szerkezetű kistelepülések, mint Tiszabög, Méntelek, ill. Felsőlajos, amelyek a belterületi központoktól távolabb, a megye ritka településhálózatú részein találhatók.

A harmadik típust a mezőgazdasági nagyüzemek által létrehozott üzemi lakótelepek adják, amelyekben elsősorban az ott dolgozó tagok, munkások élnek. Altípusaik között találunk továbbépülőket, de olyanokat is, amelyek csak a hetvenes évek elején jelentkező betelepülési igényeket vezették le. 20—30 ház épült, majd pl. a nagyüzemek központjának áthelyezése után megálltak a fejlődésben.

A negyedik típusba a további sorsukat illetően bizonytalan, megújulásra már képtelen kisebb csoportos települések sorolhatók.

Sántha J.-né: Ezek a típusok csaknem egybeesnek annak a településosztályozásnak az eredményeivel, amelyet mi végeztünk. A számítógéppel végzett besorolás szerint hét csoportot tudtunk elkülöníteni. A típusalkotó tényezők közül nagyon jellemző elem volt a közlekedési helyzet, hogy csak a legfontosabbat említsem.

52