Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kerekasztal-beszélgetés a Bács-Kiskun megyei új településekről: a beszélgetést Enyedi György vezette, sajtó alá rendezte Csatári Bálint
KEREKASZTA L-BESZÉLGETÉS A BÁCS-KISKUN MEGYEI ÚJ TELEPÜLÉSEKRŐL (A beszélgetést EGYEDI GYÖRGY vezette, sajtó alá rendezte CSATÁRI BÁLINT) Az MTA Regionális Kutatások Központja kecskeméti Településkutató Csoportja a közelmúltban fejezte be a Bács-Kiskun megyei Tanács megbízásából Az új települések, keletkezése Bács-Kiskun megyében c. kutatást. A kutatás résztvevőivel, gyakorlati szakemberekkel, az új kistelepülések lakóival szerveztük meg ezt a kerekasztal beszélgetést. A beszélgetés résztvevői: Csatári Bálint, csoportvezető, MTA RKK Településkutató Csoportja, Kecskemét; Enyedi György, akadémikus, főigazgató, MTA RKK Pécs, Fazekas Ferenc, általános iskolai igazgató, Kecskemét-Katonatelep, Keresztes László, főmérnök, Almavirág Szakszövetkezet, Lajosmizse-Felsőlajos; Markolt László építészmérnök, BÁCSTERV, Kecskemét; Sándor Béla osztályvezető, Bács-Kiskun megyei Tanács; Sántha József né dr. osztályvezető, KSH Bács-Kiskun megyei Igazgatósága. Enyedi Gy.: A településtudomány szakemberei gyakran élő szervezethez hasonlítják a településhálózatot, amelynek így vannak „elhaló” és „születő” részei is. A faluállomány egészét vizsgálva a figyelmünk inkább az elhaló, beteg részek felé irányul, pedig szabályos kistelepülések, új településmagvak is keletkeznek az ország különböző részein. Ez a felismerés nem teljesen új, hiszen már a hatvanas évek közepén-végén a kutatók jelezték, hogy Bács-Kiskun megyében a tanyarendszer besűrűsödése csoportos települések kialakulásával jár. Lettrich Edit 1968-ban azt írja, hogy a megyében 52 helyen indult meg ez a folyamat. Erre hívja fel a figyelmet 1973-ban megjelent könyvében Ro- mány Pál is. Eddig azonban ezeknek a csoportos településeknek csak a létéről tudtunk, de nem folyt olyan vizsgálat, amely választ adott volna arra, hogy az új, csoportos települések vagy talán úgy is mondhatjuk, új falvak, milyen méretűek, fejlődnek-e, átmenetiek-e, vagy van távlatuk is, milyen az ellátásuk, kik élnek ott, honnan költöztek oda? Ilyen és hasonló kérdésekkel kívánunk beszélgetésünkben foglalkozni, részben a kutatás eredményeire, részben az azokat tervezők, az ott élők véleményére támaszkodva. Az első kérdés az legyen, hogy ezek a csoportos települések milyen régiek, mikor jelentek meg a külterületeken, egyáltalán hogyan alakult a megye külterületi népessége az elmúlt két évtizedben? Sántha J.-né: Ha az egész megye külterületét tekintjük, akkor megállapítható, hogy a csoportos települések egyik része régi keletű. Ezek közé tartoznak a kalocsai szállások és a régi uradalmi puszták. Másik részük a szórt tanyás külterületek gyorsuló ütemű megszűnésével párhuzamosan keletkezett. Statisztikailag határozottan kimutatható, hogy a külterületi népesség csökkenése differenciált, s a csökkenéssel párhuzamosan erőteljes koncentrációs folyamatok is lejátszódnak. 1949-ben még a megye népességének 42%-a, mintegy 246 ezer fő élt tanyán, utána 10 évenként számítva 15, 22 és 38 százalékkal csökkent a számuk. A sok ismert tényező 51
