Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Tanya és falu között félúton
,,A városban jutok hozzá az engem érdeklő legfrissebb hírekhez és a nyers pacalhoz” — jelenti ki a villanyszerelő-technikus, némi iróniával bár, de határozottan utalva a szellem és a test egyenrangú igényeire. A gazdaság üzemanyagkiadója leginkább azért tartja fontosnak a város közellétét, mert gyermekei számára, az itteni szűkös lehetőségekhez képest, sportolási alkalmat jelent. A megközelítési lehetőségek azonban nem ugyanazt jelentik az autó-tulajdonosoknak, mint azoknak, akik csak a buszközlekedésre vannak utalva. Az előbbiek az elindulást követő ötödik-hatodik percben már a város utcáin furikázhatnak. (Kicsit is lazább hazai élettempó mellett a naponkénti beruccanásnak természetesnek kellene lennie.) A buszközlekedés azonban, a tömegközlekedési tarifák drasztikus emelése óta, főleg a többgyermekesek számára majdhogynem fényűzést jelentenek. Helvéciára helyközi tarifákat alkalmaz a Volán, s ennek megfelelően a Szabó Sándor Telepről nyolc forin- ért lehet bejutni a városba. Vissza ugyanannyiért. Képzeljük el, hogy mi kiadással jár, ha egy öttagú család akármely nyári délután bemegy a városba fagylaltozni. Éjszaka meg csak biciklivel lehet bejutni a városba, annak, akinek nincs autója, ám váratlanul megbetegszik a gyereke. Ez még nyáron, jó időben sem az örömök teteje, télen viszont az elkárhozás egyik formája. Néhány évvel ezelőtt a községi tanács 300 ezer forintot utalt át a gazdaság egyszámlájára, avégett, hogy a gazdaság vásárolja meg a hajdani gazdakör épületét, egy kisebb üzletközpont kialakítása végett. E tranzakcióval nem járt rosszul a lakótelep; a kis-ÁBC színvonala, áruválasztéka nem rosszabb, mint akármely peremvárosi hasonló létesítményéé, szomszédságában hetente kétszer nyitvatartó húsbolt nyílt — a gazdasági vágóhíd termékeit forgalmazza —, s az italos bolt is a hírneves helvéciai termékeket árusítja, nagykereskedelmi áron, emiatt a karácsony és a húsvét előtti hetekben a városból is szép számmal jönnek ki az autós vásárlók, beszerzendő az ünnepi italkészletet. Üzletek dolgában tehát már úgy ahogy utolérte magát a Szabó Sándor Telep, főképp ha számításba vesszük, hogy e riport megjelenésekor már minden bizonnyal üzemelni fog a közös épületben elhelyezkedő női fodrászat és a cukrászda. Továbbra is hiányozni fog azonban egy műszaki bolt, mely mezőgazdasági cikkeket — például növényvédő szereket — is forgalmaz. Szintén a gazdaság érdeme az orvosi és a fogászati rendelő fenntartása. A Fekete-erdei iskola a lakótelep iskolakötelezett gyermekei rendelkezésére áll, a távolság még a Szőlő utcától számítva sem több egy kilométernél, ám a naponkénti megközelítés veszélytényezőkkel terhes; a gyerekeknek a kövesút legforgalmasabb szakaszát kell igénybe venniük, közben van egy fénysorompós vasúti átjáró, járda viszont sehol nincs. (Legfeljebb az óvodától a kövesútig egy 60 méteres szakaszon.) A homoknak köszönhetően meg lehet lenni a szilárd utcák nélkül, a járdára azonban már nagyobb szükség lenne, épp a gyalogos közlekedés fokozott biztonsága érdekében. Legújabban a vezetékes víz és a gáz megjelenése hozta lázba a Szabó Sándor Telep lakóit. Egyik is, másikis nem akármekkora lakossági hozzájárulást igényel: avíz16 ezer, a gáz pedig 20 ezer forintot. S ezek fejében csak annyi történik, hogy a ház előtt elvezetik mindkét közművet. Nyilvánvalóan a jelentősebb kiadást a gázfűtő apparátus felszerelése fogja jelenteni — egy három-négy szobás lakás esetén a százezret is elérheti —, lényegesen olcsóbb lesz a kiadás, ahol már eddig is működött a központi fűtés, de azért ott sem kétfillérbe kerül majd a korszerűbb fűtéstechnikára való áttérés. A munkaközpontúság bármennyire is privatizálta a telepi mikrotársadalom életét, jóformán ott szunnyad mindenkiben a vágy, hogy a nagyobb közösség életében is közvetlenül részt vehessen. Már felvetődött a kultúrház létesítésének a kérdése is, igaz, azzal a hátsó szándékkal, hogy a lagzik megrendezésének a telepen is legyen megfelelő 49
