Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Tanya és falu között félúton

A fafaragóék háza előtt népi ihletésű gyermekjátékok vonják magukra a tekintetet. Maga a ház, kívül és belül, még innen van a teljes készültségi fokon. A férj számos berendezési tárgyat összebarkácsol, de nyaranta hosszú heteket, sőt hónapokat tölt el különböző alkotó táborokban. A kertet a feleségre hagyja, aki a nehezebb munkákat, például a peretezést már aligha győzi elvégezni. Állatokat is csak azért nem tart, hogy az azzal járó kötöttségtől mentesüljön. Mint mondja, a 18 éves Trabantját maga bütyköli. Egyedül az illetményszőlő az, melyről, mint mellékkereseti forrásról, nem mondanak le. Egyelőre minden vágya az, hogy az udvaron legyen egy saját műhelye, hogy éjszaka, ha nem tud aludni, a család háborgatása nélkül kedvére faraghasson, s ne az előszobát kelljen e célra — és munkái tárolására — igénybe vennie. Időbefog telni az is, hogy ez az egyébként nem túlzott vágy teljesüljön, hiszen életnívójuk nem túl magas, összesített keresetük a családi pótlékkal sem éri el a havi tízezret, a faragás viszont egyelőre még nem hozott túl sokat a konyhára.

Esetében kissé nehéz eldönteni, hogy a hajlam szeszélyeinek akaratlagos követéséről van-e szó, vagy csupán a művészi életfelfogással együttjáró élhetetlenségről. A villanyszerelő-technikus azonban a tudatos életprogram jegyében rajzolja meg a „külön út” nyomvonalát, s így azon következetesebben és sikeresebben halad, mint a fafaragó. Vallomásában már a környezet határozott kritikája is megjelenik.

„Másfajta világba kerültem, mint amilyet Kecskeméten megszoktam, s amilyenre, kissé talán naiv módon,számítottam. Itt ha az ember egy kicsit is nem vigyáz, egyhamar beszűkül, s akkor mint szellemi lény megszűnik többé létezni . . . Igaz, nem távolság az a hat kilométer, mely a várostól elválaszt bennünket, ám korántsincs alkalmam minden nap bemenni, s így egy sereg dologról nem értesülök, melyek egyébként pedig érdekelnének. Mi itt különben is csodabogaraknak számítunk, mert az újságban nem az apróhirdetést keressük, hanem a színház- és a filmkritikát, a rádióban pedig valósággal vadásszuk a könyvismertetést. Azt kell, hogy mondjam, itt nem igen találni olyanokat, akikkel az ilyenfajta érdeklődési körünket megoszthatnánk. Még leginkább azokkal tudunk értelmes szót váltani, akik a fővárosból vetődtek ide.

Igazán nem akarok senkit megbántani, de némelyik embernek errefelé több a pénze, mint az esze. Baromi sokat dolgoznak, de értelmetlenül: kuporgatnak, gyűjtögetnek, s nem tudnak egy kis időre sem kilépni a körből, pedig módjuk lenne rá. Ott a szép és jól berendezett lakásuk, s képesek az életüket leélni egy négyszer hármas alsókonyhában. Ez a 35—40 év feletti korosztálynál eléggé általános. Aztán ott van az autó. Hordják vele a tápot, Kecskemétre bemennek néha vásárolni, ellátogatnak a szüleikhez, s ezzel kész.. A szórakozás, mennél tartalmasabb, annál ismeretlenebb a számukra. Kerülik a csábítás alkalmait, később már erre sincs szükség: érzéketlenné válnak a kísértéssel szemben.

Kezdeti lendületünk alábbhagyott, s ennek egyik nyomós oka, hogy 1981-ben jött a gyerek, s a feleségem havi 4500 forintja helyett a gyes. Lemondtunk arról, hogy belátható időn belül teljes lesz a berendezésünk, bár ez átkozottul jó lenne. Ezért nyaranta, ha már torkig vagyunk a házkörüli bajokkal, fogjuk magunkat, s egy hétre elmenekülünk, visszük magunkkal a sátrat, valami víz mellett felütjük, s horgászgatunk. Nem szabad, hogy érdekeljen: mit hagyunk itthon ... Az majd megvár bennünket. S csakugyan, néha annyira felhalmozódnak a bajok, hogy csak az újabb meneküléssel tudunk túllenni rajtuk.

Nem tartunk állatot, csak a két kanárit. Telkünk sarkában van egy apró konyhakert, különben inkább a 280 tőke szőlő foglalja el a területet. 1985-ben már teremni fog . .. A nekünk járó 600 négyszögöl illetményszőlőt mi is felvállaltuk, bár sok hasznunk nem volt rajta. Azonkívül több esetben kellett erős lelki tusát vívnunk, hogy kapálni menjünk-e vagy horgászni. Többnyire az utóbbi mellett döntöttünk, azzal az önmegnyug47