Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Tanya és falu között félúton
messzebb a kövesúttól, úgy érződik valami nehezen megfogható „hígulás” .. . Mindenesetre a Wéber Ede utcával a sátortető egyeduralma végetér, mert a következő, a 70-es évek végén mért — egyelőre még féloldalas — Szőlő utca beli telkeken már eluralkodik a nyugat-európai stíl hazai változata, az emeletes-erkélyes-manzárdos ház. Egyébiránt azonban, csupán a házak szemügyre vétele alapján, az itt lakók egzisztenciája, társadalmi hovatartozása „bemérhetetlen”; túl sok az átmenetiség, a kialakulatlanság. Némiképp ez vonatkozik a kövesútra merőleges, a két feszület közötti féloldalas utcára is, azzal a különbséggel, hogy itt a legmodernebb stílű lakóházak, főleg ahogy beljebb haladunk, szinte váltakoznak a tanyákkal, sőt akad porta, ahol mindkétfajta épület előfordul, már-már látványosan hangsúlyozván e fiatal település különös kontrasztjait. A tanyák egyelőre még nem szerveződtek utcarendszerbe, de a telepnek már alig a felén találhatók. Központi fűtéssel ellátottak és petróleumlámpával világítók egyaránt akadnak köztük — közbül felmutatva az átmenetek sokféleségét. Mondják, a telep kialakulása a mostani állapottal nem végleges, a közeli években további parcellázások várhatók. Bár ez a korábbiaknál nehezebb falat lesz a gazdaság számára; saját területei már jórészt elfogytak, a kisajátítás pedig költségesnek ígérkezik. Nem lehet pontosan tudni, hogy a telkek jelképes összegekért való odaítélése tartható lesz-e, főleg ha a közművesítés akkorát lendül előre, hogy a villany mellett megjelenik a víz- és a gázvezeték is. A közeli jövő gyakorlata majd megadja a választ; egy biztos csak, hogy a telkek gazdára fognak találni, s az ezutáni idetelepülök épp úgy pioníroknak fogják érezni magukat, mint azok, akik tizenöt vagy tíz évvel ezelőtt építkeztek, s immár nevet viselő utcákban, illetve téren laknak. (Honnan?) Megszülte hát lakótelepét az állami gazdaság, azzal a hangsúlyozott céllal, hogy legstabilabb dolgozóit letelepítse, s azokra bizton számíthasson. De honnan is kerültek ide a lakók? Nem túl kimerítő kérdezgetés után is nyilvánvaló, hogy bizony helybeliek nagyobbrészt, azaz helvéciaiak, vagy közvetlen környékbeliek: ballószögiek, köncsögi- ek, matkóiak. Kisebbrészt pedig a városból kiszármazottak, úgy értve, hogy leginkább Kecskemétről, de akadnak, akik előző lakhelyüket Budapestben jelölhetik meg. „Tizenegy éve már, hogy kijöttem ide a gazdasághoz. A szakmámban, a vízvezetékszerelésben dolgoztam azelőtt is, bent Kecskeméten a Szolgáltató Vállalatnál. Amellett fociztam ... Utóbbi minőségemben reméltem, hogy esetleg várományosa leszek a lakáskiutalásnak. Ebből nem lett semmi. így aztán albérletben laktunk majd három évig. Hatszáz forintot fizettünk akkor egy szoba-konyháért. Nem mondhatnám, hogy nagyon rossz volt. De akkor már volt két gyerek, s útban volt a harmadik. Én kaptam olyan 3000—3200 forintot havonta, a feleségem meg a gyes-t. Ebből éltünk, s jóidéig elképzelni sem tudtam, hogy ilyen csekély anyagi háttérrel neki fogunk vágni egy építkezésnek. Nem lakhattunk egyik szülőnél sem, ugyanis mindketten nagy családból származunk. Talpalatnyi helyünk sem lett volna. így meg kellett állni a saját lábunkon, attól a perctől kezdve, hogy összekerültünk.” (A feleség: „Már megvolt a harmadik gyerek is, amikor a hónom alá fogtam mindegyiket, s irány be a városi tanácshoz. Kértem tanácsi vagy szövetkezeti lakást. De a tisztviselő csak nézett rám és a gyerekekre, míg végre megszólalt: »Asszonyom, mit akar ezzel a három gyerekkel?! Annyira szűkében vagyunk a lakásnak, hogy még a tízgyerekes nagycsaládosoknak se tudunk adni.« 39
