Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Körmendi Lajos: Ló a mecsetben: vers
miközben a szobánk díszhelyén álló egyszemű kalyibán kikönyököl és műveltségből leckéket ad Kalibán csak a szeméttől fuldokló folyók vésik az árterek arcára csak a hófúvások írják a puszta homlokára hogy végetértek a horatiusi évek A TÉL , amelyről azt hittük, nem akar eltakarodni, nem volt kályhánk, állandóan az 1876-os nevezetes Hegyeli fergeteg járt az eszemben, amikor olyan hó volt, hogy egyik háztetőről a másikra lehetett átmenni; nos, a tél, amikor vacogtunk, s amikor úgy éreztem kihűlt ágyamra fekete huzatot húzol az éjszakát nyárfa fanyar füstje száll fázom a tüdőmben ropog a hó bitang élet mondanám ha ez még jelentene valamit bitang trombitang trombita trombitó trombitán játszom úgy száll a dal mint az orkán te is fújod egy mahorkán horkan az éj füllentésnyi az álom fázom ilyenkor az emberélet útjának felén álmában felsír az ember az emberélet útjának felén megdajkálom az egyszer volt hol nem lesz szép Magyarországot 33
