Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Körmendi Lajos: Ló a mecsetben: vers
kövek patái dobognak dobhártyámon hegyomlás ? álom AZ ÁGY , abban a szobában, ahol lakunk, ahol te meg én, s ahol közben azon gondolkodom, a ti utcátok is leégett-e 1834. május 23-án, s nem tudom, miért érdekes ez most, amikor emlegetnem kéne satús combjaidat szárnyas szavakat szólva a föld mélyéből harangszó szivárog éjszaka jön várod csípődet kiszámított természetességgel ringatod alattam és elvárod hogy erről egy hajó jusson az eszembe örülnél ennek a sornak : ,,tengeribeteg lettem rajtad” dehát ez egy baromság finomat keféltünk ennyi volt az egész ez is nagy szó hiszen dugig voltam halálvággyal mint egy igazi költő búcsúzkodtam : ,,elhagyni ágybéli mézes tüzeket házamat testemet” kívülről figyeltem magamat : önnön terhét görgeti kőkonok kőember pokol béli korokból föl föl hallgat teli torokból meg jött az éj I szíved nek ürmösbor az álom / jövőd kital álmomban csak a politika bonyolult az élet egészen egyszerű olyan egyszerű ÁLOM álom édes álom 34
