Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Körmendi Lajos: Ló a mecsetben: vers
A PUSZTA , ahol megnéztük a szép és ritka élővilágot, megmutattam neked a széki pacsirtát, amely századok óta itt fészkel és nem költözik el a szomszéd pusztákra sem, inkább kipusztul; miért tagadjam, ehhez a madárhoz hasonlítottam magam, én is így vagyok a Várossal, városommal, mondtam, ami akkor, ott hitelesen hangzott, csakhát valahogy ki kéne mondani a szót : ,,hazám” ! hazám világ világa virágnak virága ki mondja ki ? egy hazafi egy Hazafi Verái egy hazai fifika egy hazafika 7 csak a hónaijszagú szél sutyorogja hogy siratóasszonyok mászkálnak az Alföld arcán akár a legyek felrángatják a házak szemhéjait zsúpfedelű fejek rohadnak a dísztribünökön szalmazsákok füstölögnek a szalonnás mellkasokban disznók turkálnak a felszántott homlokúak kerítetlen szívében szomorú madarak osonnak át az idegbeteg autóutakon melyek mentén sok-sok egzotikus bennszülött ácsorog zsíros a kalapjuk borostás az álluk munkásruhának mondják jellegzetes viseletűket az útikönyv szerint gumicsizmában járnak egy csomag cigarettáért egy üveg tüzes vízért már fényképezhetik őket ÖRÖK EMLÉK ÉREZZE JÓL MAGÁT VÁROSUNKBAN HAZÁNKBAN BARBAR/CUMBAN és csak loboncos záporok ütik a pocakos vasárnapokat h°gy NE EREZZE JÓL MAGAT csak a tüskés akácok verik az ablakot kétségbeesetten 32
