Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Körmendi Lajos: Ló a mecsetben: vers
A PARK , amelyet 1884-ben alakítottak ki Fogarasi Gábor műkertész tervei alapján, 1906-ban tégla lábazatba épített kovácsoltvas kerítéssel vették körül /ezt már lebontották/, s amelyen még egy Niemetz nevű temesvári műkertész is rajtahagyta ujjlenyomatát a tér rendezésére kiírt országos pályázat megnyerése után; íme a park, ahol a lányokkal, s ahol .még ma is szívesen, ahol nagyra nőttek a fák........................................................................................................................... tűz milyen pusztító a képzeletem I a tűz bői egy halott dalolt megunta és hamvába holt fa aesculus hippocastanum homloka megjelölve a fák mindent láttak/látnak tanúk akárcsak a naplóírók Barbaricumban a tanúkat ki szokták irtani olyan fanyar vagyok ma fanyarka amelanchier canadensis ülök a parkban ülök egy fanyarka testvéreként a városszélek megözvegyült házaira gondolok talán alszom is fűrészvijjogású álmaim vannak szánakozva néznek ama kolomposok : „sajnáljuk hogy az ű szíve oly keserű" nem látják hogy én már fa vagyok „oly gyökeres állat’’ /Apáczai Csere jános/ amely I T T akar gyökeret ereszteni itt ahol a lányokkal ahol még ma is szívesen itt ahol a catalpa bignonioides nagyra nő a lányok szájában 31
