Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Szokolay Zoltán: Visszatérő álmaim: Maradj még: Március: A város: versek
SZOKOLAY ZOLTÁN VISSZATÉRŐ ÁLMAIM 1. mintha kissé megkésve érkeznék bizonyos ünnepélyes alkalomra végigfutok az üres téli utcán nyitom a díszes ajtót térdemhez csapom kalapomat hogy leperegjen róla a hó zihálva kaptatok fölfelé a széles márványlépcsőkön a teremhez ahol valakik várnak de végül megcsúszom visszagurulok a bejáratig elmenekülnék csakhogy az ajtókat azóta bezárták négykézláb mászom egész éjjel az épület üres 2. sokan álltak még előttem vártuk hogy kifizethessük a gyógyszereket két bágyadt légy őgyelgett az üres üvegkancsó homályos pocakján nincsenek testvéreim súgtam hirtelen a jobbkezem középső ujján látható tintafoltnak mind kevesebb fény szüremlett be a gyógyszertárba nem haladt a sor de senki sem türelmetlenkedett órákon át csak álldogáltak hallgattak mozdulatlanul az emberek — most mindezt egy fehérköpenyes szőke kamaszlánynak mesélem de csöngetnek és ő megijed ágyam szélére ejti fésűjét 3. barátom orosz herceg Amszterdamban a játszótéren túli mellékutca utolsó házában lakik tatarozzák azt az épületet hajnal van rossz a kaputelefon ablakáig mászom az állványokon nem vagyok részeg mégse félek követ a telihold mint egy fejgép 15
