Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - KRÓNIKA - Varga Csaba: Bevezetés szociográfiai könyveimhez
KRÓNIKA BEVEZETÉS SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEMHEZ Nem tudjuk, hogy MILYEN a társadalmi, emberi valóság. Lagalább is nem tudjuk any- nyira, mint azt gondoljuk. Minden tekintetben átfogó, meggyőző valóságképe a szociológia tudományának sincs. A korszak riadtan küszködik az új és új információk áradatával, ám az összefüggésekről, a törvényekről, a folyamatokról meghökkentően KEVESET tud. A legjobb társadalomkutatók érvényes kísérleteket tesznek a valóság egyes szeleteinek, részeinek feltárására, de a nemzeti tudat vagy a közgondolkodás számára általános érvényű, átfogó, az egész társadalomra vonatkozó szociológiai képet nem kínálnak. Ennek a megismerési folyamatnak az elvégzését a SZOCIOGRÁFIÁTÓL sem várhatjuk, pedig ez a műfaj ebben a kiismerhetetlen valóságban — éppen azért, mert nem csak tudomány, hanem IRODALOM, tehát intuitív megközelítés is — sok lényeges ösz- szefüggésre ráérezhet. Mégis új, hiteles, felrázó valóságképet a különböző műfajok — szociológia, szociálpszichológia, irodalom, szociográfia stb. — csak EGYÜTTESEN laj- zolhatnak. Az ebben a kötetben összegyűjtött szociográfiákról csak azt állíthatom, hogy UTAK a valósághoz. Megközelítések, kísérletek, összefüggés-keresések. Már azért is, mert olyan kérdésköröket — mindenekelőtt az életminőséget — vizsgálnak, amelyek csak statisztikai adatokkal aligha ragadhatok meg. Forrongó, fortyogó korszak ez. Még akkor is, ha a tüzeket sokszor elfojtják, lefojtják. A TÉNYEK önmagukban is értékesek, olykor értékükön felül izgalmasak, fontosak, mert a jelen érthetetlen, kibogozhatatlan, vagy gyakran annak tűnik és így AZONOSULNI is nagyon nehéz vele, ha a közelmúltról és a távolabbi múltról töredékesek az ismereteink, s az új felismeréseket nem visszük rögtön a nyilvánosság elé. A szociográfia is csak a megírás pillanatában szól a jelenről, mert megjelenésekor már a KÖZELMÚLTAT értékeli, ám a mindenkori jelen számára igyekszik jó kérdéseket feltenni és a válaszadásban segédkezni. Olykor még a tények ÖN ÉRTÉKE is bizonytalan. Gyakran az objektívnek beállított adatok — például az, hogy egy városban hány ipari munkás van, vagy egy faluban hány csáládi ház épült — csak MINIMÁLIS , önmagában alig használható információt közölnek a valóságról, amely olyan hihetetlen mértékben bonyolulttá, s áttekinthetetlenné vált, hogy ember legyen a talpán az az író, vagy szociológus, aki PONTOS, elfogadható valóságképet tud felvázolni. Az ipari munkásság például olyan elképesztően sokféleképpen és nagy mértékben RÉTEGZŐDÖTT, hogy a munkás szociológiai fogalma csak rendkívül elvontan és tágan határozható meg. Ne higyje hát senki, hogy a valóság KÖNNYEN tetten érthető: túl sok előítélettel, illúzióval, féligazsággal keli szembenézni. Nem tagadható, hogy a harmincas vagy a hatvanas években elemi társadalmi igény volt Magyarország FELFEDEZÉSE. Szerintem ez az igény ma kisebb, holott az ismerethiány legalább akkora, ha nem nagyobb. Pedig a szociográfia, a dokumentumirodalom DIVATOS műfajnak számít, ám az egyáltalán nem véletlen, hogy a folyóiratok, s a könyvkiadók olyan kevés szociográfiát közölnek. Noha egy olyan történelmi korszakban, amely kénytelen újradefiniálni önmagát, ez a műfaj a reneszánszát élhetné. Még akkor is, ha a szociológia mint tudomány a korábbinál sokkal TÖBB tényt és összefüggést fedez fel. A következő tíz évben a szociográfia akkor lehet újra hatásos, sokakat megmozgató vállalkozás, ha a társadalmi mozgások REFORMOK — és nemcsak a gazdaságban — felgyorsulnak. Ha megszerveződik egy vagy több szociográfiai MOZGALOM, de nem azzal a téveszmével, hogy a valóságkutatás közvetlenül megváltoztatja a valóságot. Nem a messianisztikus szociográfiáé a jövő, de nem is a mellékes kérdésekkel bíbelődő, túl óvatos írói publicisztikáé. A szociográfia ma sem a politikai tehetetlenség KIBÚVÓJA, de nem is társadalomváltoztató akció. ÚJ VALÓSÁGKÉPEKET, ÚJ TÁRSADALMI PROGRAMOKAT kell kínálnia az országnak — ezért mindenekelőtt szel- emi-irodalmi mozgalom lehet. Az ebben a kötetben közölt szociográfiáimat VITAIRATOKNAK szánom. Úgy értékelem őket, mint kezdőlépéseket egy későbbi valóságkutató mozgalomhoz. Mindegyik írás mögött hosszú — általában egymásfél éves — kutatás áll. Valóságkutató elveimnek megfelelően nem egyszer heteket- hónapokat töltöttem el azokon a településeken, amelyek életmódjáról ÉLETMINŐSÉGÉRŐL í rni akartam. A kötetben a települések — öt falu és két város — nevének 94
