Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - MŰHELY: 100 ÉVE SZÜLETETT FÜLEP LAJOS - Sümegi György: Fülep Lajos tiszteletes úr Baján
tűzte szuggesztív jegyzettöredék; bár természetesen saját jelentés-nyugtalansága minden részletesebb s definit értelmezést eleve kockázatossá és hiábavalóvá tesz. Korreláció ez is: a szöveg enigmatikus jelentés-nyugtalansága és az értelmezés elérhetetlen jelentés-megnyugvása között. SÜMEGI GYÖRGY FÜLEP LAJOS TISZTELETES ÚR BAJÁN Fülep Lajos vidéki életszínhelyei közül Zengővárkony a legismertebb, ahol két évtizedet töltött el. Az kevésbé köztudomású, hogy a baranyai letelepedését közvetlenül megelőző időben — közel öt évig — Baján volt református lelkész. Bajai tartózkodását, ottani életét alig-alig emlegetik, pedig fontos életidő, tanulságos egyházi szolgálat és egyúttal emberi próba is lehetett számára. (S bizony szaporíthatok Fülep életrajzából is az alig vagy egyáltalán nem ismert helyszínek: diákköri vakációit Erdélyben, a Székelyföld kapujában, nagybátyja, Kocsi Dániel székelyvajai parókiáján töltötte, ahol egész életére szóló élményeket szerzett a székely faluképről ugyanúgy, mint a székelység népművészetéről. 1970. januárjában cikkeinek gyűjteménye — Magyar művészet, Corvina Kiadó, 1971. — előszavában így emlékezik rá: „Nagyobb diák koromban a nyarakat Erdély székely vidékén töltve jól megnéztem a házakat s az itt-ott elvétve látható faragott, festett kapukat, kerítéseket; egész utcányit vagy falunyit nem láttam belőlük, de eljátszottam a gondolattal, milyen lehetett egy nagyobb egész. A század első tizedének második felében, már Firenzéből hazalátogatva és a régi városokat ismerve részem volt benne, Székelyudvarhely környékén a székely falvakban jártomban, végig a maguk építette tornácos, fila- góriás házak, maguk faragta, festette kapuk, kerítések sorai között szerényebb skálán, kisebb arányok és igények fokán ugyanezt éltem meg: a végig egységes stílust és változatait, nem lehetett megunni, nem lehetett betelni velük, mind ugyanolyan volt és mind más, és mikor sajnálatomra meg kellett válnom tőlük, nem tudtam mást mondani, mint: ennél szebb már ne is legyen semmi”.) A székelyföldi építészetben — ahogy ő maga megfogalmazta — a stílusváltozatokban gazdag egysé- gességet-szépséget csodálta.De ottani tartózkodásának s barangolásainak idejét ugyanúgy nem tudjuk, mint azt, hogy vajon mit olvasott, miket olvashatott a fiatal Fülep Kocsi tiszteletes gazdag könyvestékájában Székelyvaján. S vajon gyermekéveinek, iskoláskorának helyszínéről, Nagybecskerekről — ahol írni is kezdett — mennyivel tudunk többet? Tudjuk-e, hogy ott hol lakott a Fülep család, Fülep Lajos hova járt iskolába stb. stb. Fülep bajai éveiről hasonlóan hiányosak és ellentmondásosak az ismereteink. A Tanácsköztársaság leverése és Fülep 1927. évi zengővárkonyi megtelepedése között legalább 7 év telt el. Ezt az időszakot azonban a Fülepről írók egy része elfelejti regisztrálni, pontosabban Fülep ismertebb élet-tényeit ismételgetik úgy, hogy nagyvonalú összevonással éveket, több mint fél évtizednyi időt is „kiejtenek” az életéből. Jellemző példa erre: „a Tanácsköztársaság időszakában professzori állást vállalt a budapesti egyetemen. Ezt követően a hatalomra került ellenforradalom üldözése elől egy dél-dunántúli kis faluba, Zengővárkonyba húzódott el”. (Új Tükör, 1984. okt. 23.) Igaz, hogy a fülepi mű még alkotója életében megteremtette a maga legendáit — s ugyanakkor az életút is számos ilyet produkált. Ráaggatta részint — az egyébként általa választott — „belső emigráció”, „itthoni emigráns” időtálló képzetét; szigorúsága-önfegyelme, puritán életvitele következtében pedig a „remeteség” furcsa nimbusza vette körül. Hogy művéről és életútjáról legendák születhettek, hogy életében számos rejtély vette körül — mindez talán Fülepnek is köszönhető. Hiszen ő korántsem volt a köznapi értelemben véve bőbeszédű saját magára vonatkozóan sem. Ráadásul a több évtizedes vidéki elvonultsága, magánya önmagában is legendakeltőbb, mintha továbbra is a fővárosban élt volna. Sőt, mára az is nyilvánvaló, hogy a mű és az életút számos emberi-művészi-művészettörténeti kapcsolatának (levelezéséből például alig-alig jelentek meg darabok) még megközelítő teljességét sem ismerjük: a sokat emlegetett (általa is!) művészetfilozófiájának egyetlen fejezete sem került máig nyilvánosságra; mikor, ha születése centenáriumán sem. Önmagában az a tény is elgondolkodtató, hogy nincs, még nem készült róla pályakép, életútrajz, monográfia. Hogyan, milyen indítékokkal és emberi körülmények között került Bajára, 1922-ben? Az jobbára köztudomású, hogy a lezajlott forradalmakban jelentős közéleti szerepet vállalt. A Károlyi-kormány itáliai képviselője volt, a Tanácsköztársaság idején egyetemi tanárrá nevezték ki, s tagja volt az írói direktóriumnak. Egyértelműen és félreérthetetlenül a haladás, a forradalmak mellett exponálta magát. Valószínűleg mindezek miatt, azaz elsősorban politikai okokból vonult el a világ zajától először a tolnai 64
