Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - SZEMLE - Gombár Csaba: "Belefér-e a szocializmusba a szocialista vállalkozás?: koncepció és kritika: vita Liska Tibor "szocialista vállalkozási szektor" javaslatáról: [könyvismertetés]
ni, ott az öntudatra, itt a belátásra hatva. Külső változtató akaraton több értendő, mint egy-egy hatalmi, uralmi szervezet. Kelet-európai jegy az is, hogy az államok befolyási irányokhoz alkalmazkodtak. Tükröződik mindez a szociográfiákban, fogadtatásukban, utóéletükben is. Felfogása szerint képviselve a nép, a nemzet érdekét, jogát, önállóságát, egy-egy szerző, csoport, mozgalmi szárny nyíltan vagy áttételesen választott az adott és a lehetséges befolyási irányok, nemzetközi együttműködések, kapcsolatformák közül. így sodródott a kelet-európai politikai szövevénybe. Cél és következmény gyakran messzire távolodott aztán. Tanulságos és igazságos ezért az lett volna, ha a mű és a fogadtatás mellett a szerzői magyarázat is szerepel, bár nem perdöntő, csak tisztázó adalékul. Forrás dúskálásig akadt volna. Mert szinte egyetlen szociográfus sem kerülhette el, hogy előbb-utóbb ne folyamodjon mentséghez, magyarázathoz. Kelet-európai bélyeg ez is, hogy így szükségeltetett. (Gondolat, 1985.) SZÉKELYHÍDI ÁGOSTON „BELEFÉR-E A SZOCIALIZMUSBA A SZOCIALISTA VÁLLALKOZÁS? Koncepció és kritika (Vita Liska Tibor „szocialista vállalkozási szektor” javaslatáról) A kötet fedőlapján a budapesti Skála-Metró fotója látható. Fölötte az ötágú vörös csillag. A valóságban a csillag egy másik épületen van, de a legújabb Skála áruház fotográfiáján most úgy látszik, mintha e nagyszerű, sikeres, s már az ország határain túl is terjeszkedni képes szövetkezeti vállalkozás épületén ragyogna. Á Maurer Dóra tervezte fedőlap telitalálat. A Skála-vállalkozás fölött képletesen valóban ott ragyog a vörös csMIag, abban az értelemben, hogy minden rossz meg- szokottság ellenére szocialista viszonyok között is megszülethetett és dinamikusan fejlődik ez a vállalkozás. De belefér-e a mi szocializmusunkba a Liska- féle szocialista vállalkozás! Sokan vitatkoznak erről évek óta, s most ez a könyv is Liska Tibor nézeteinek, értelmezői és vitapartnerei érveinek összeszikráztatása. A vitapartnerek sztárközgazdászok, s ez már önmagában is minősít, amint az is, hogy a könyv elé a bevezető szavakat Nyers Rezső fogalmazta meg. Liska Tibor nézetei már régóta viták középpontjában állnak. Több mint 20 éve, hogy a piaci hatások érvényesítéséért mennydörgött, most „személyi-társadalmi tulajdonról”, „tervpiaci versenyről”, „egyéni szocialista vállalkozásról”, „alternatív szocialista modellről” szól. Hátha most is neki lesz igaza! S ha igen, beilleszthető-e ez a szocializmusról vallott közkeletű fölfogásokba! — Mondjuk meg mindjárt, hogy az így fogalmazott kérdés kétszeresen is rossz. Rossz egyrészt azért, mert Liska Tibor koncepciója konzekvensen zárja ki a kizsákmányolásra alkalmas magántulajdon keletkezésének lehetőségét, másrészt pedig e fölfogást ő maga sem tekinti közkeletűnek, hanem olyan fölfedezésnek tartja, amely szemben áll mind a tőkés, mind az államszocialista, mind pedig a Jugoszláviában honos önigazgatásos gazdálkodással. Arról aztán nem is szólva, hogy gazdasági problémáink megoldása végett nem fikciókba kapaszkodva kell teoretizálni — megvonva, vagy osztogatva a szocialista jelzőt —.hanem a valóságos gyakorlatból célszerű kiindulni. S ha csak ezt nézzük is, marad még épp elég megoldatlan és vitatható kérdés a szőnyegen fekvő koncepcióban. Liska Tibor nemzetközileg is figyelmet keltő teóriája nem könnyű olvasmány. Saját fogalmi értékű nyelvezete van, amely szerint a társadalmi örökség alapján elvileg mindenki, aki vállalkozásra képes és hajlamos, a maga és a társadalom hasznára licitálásos formában növelheti konkrét vagyont jelentő, de nem örökíthető erkölcsi tőkéjét, ha sikeresen tevékenykedik a tervpiaci versenyben. Hogy mit jelentenek ezek a fogalmak, nos ezt értelmezi, illetve bírálja ez az izgalmas kis könyv. A koncepció egyéni nyelvezete mellett azonban sokkal szélesebb körben vált ismertté a bizarr nyelvi fordulatok tömege, amely sajátos külső gyűrűként veszi körül magát a koncepciót, így aztán „szociaLiska” vállalkozásról hallani, ahol az egyéni társadalmi örökség megszerzése az „államapuka adja ki a gyerek jussát”-féle formulában összegződik, illetve a jelenlegi, s okkal bírálható állami támogatás, mint az „állambácsi törvényes fosztogatása alapján történő osztogatás” vált ismertté stb., stb. Énnek mentén beszélnek Lis- ka-mítoszról, liska-listáról, utópiáról, a csodadoktorról, rajongókról. S mondjuk meg, ennek is van némi alapja, mert Liska Tibor néha profétikus indulattal harcol igazáért, s mint Hunnia Don Quijotéja küzd az állami szélmalmok hatalmas vitorláival. E tekintetben Nyers Rezső a lényegre mutat, amikor azt mondja: „Bármennyire sajátos — helyenként már különcnek tűnő — Liska gondolkodása és magatartása, szerintem mégis a mi korunk formálta ilyenné, a mi törekvéseink és fogyatékosságaink szülték az ő törekvéseit.” S látnunk kell azt is, hogy Liska Tibor nem azok közé a hamis próféták közé tartozik, akik vizet prédikálnak és bort isznak. Koncepciójáért, az egyéni szocialista vállalkozásért ő, az intézményes kereteken kívül, egyénileg vállalkozik, mindenkor kockáztatva egzisztenciáját, presztizsét, egészségét. Mindez már önmagában is elismerést és tiszteletet érdemel, amitől elmélete persze még le90
