Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Kunszabó Ferenc: Éleslövészet: [emlékezés Zám Tiborra]
föllépő általános változásokat — ebben volt utolérhetetlen. S ebből következett, hogy minden témájából mint szikrázó gyémánttömböt tudta fölmutatni a lényeget. Azt a summát, amiért a bármily kusza szövevénybe is mindig hajlandó volt alámerülni. — Logikai képességén alapult félelmetes emberismerete. Nincs barátja, de talán ismerőse sem, kit néhányszor meg ne lepett volna azzal, hogy lassú, biztos mozdulattal nyúl bennsőjébe s előhalász valami meghökkentő-ismeretlenül fontosat. De önmagát is hajlandó volt élveboncolni, akárhányszor. Ezért volt olyan sok, ragaszkodó barátja — de ez itt kevéssé fontos. A lényeges, hogy Zám Tibor egyénisége e négy tulajdonságon alapult. Ezek szabták meg sorsát, életútját: ezekre épült életműve. Minden egyéb meghatározót kívül kell keresnünk. 2. Apját korán elvesztette. Varrónő anyja nehezen tartja el, s mint minden magára maradt jótét lélek, aggályosán, azaz, kissé erélytelenül neveli. Szerencsére a gyerek jóindulatú, jó érzések és értékek dolgoznak benne, s nem vadul el az apátlanságban. Faluról gimnáziumba kerülvén a gyermekemberek különben is el szoktak bizonytalanodni. A kis Tibire ez fokozottan érvényes, mertő ráadásul kevesebbet ér mint a többi: félárva, s ennélfogva ingékonyabb a helyzete. Meghúzza hát magát, s arra jut, hogy egyetlen módon bizonyíthatja helyét a tolongó-zűrös nagyvilágban: ha minél kevésbé hívja föl magára a figyelmet. Ebbe pedig az is beletartozik, hogy tanulni kell. De mert gyors felfogású, eminens viszont nem akar lenni, nehogy társai mint strébert vegyék célba, hát rengeteg szabad ideje marad. Szerencsére, olvasni mindig szeretett — hanem látnivaló sem kevés akad a gimnázium idején: háború, front, majd az induló új világ nagyhitű, gyors kavargású évei. Mindezt tizenévesen éli át, de mert logikája metsző, átlát a múlt rendszeren. S mert az elhivatottsággal születő ember már gyermekkorban nagyon fogékony, megragadják a felszabadulás utáni hitek, elvek, célok. Már akkor eljár a MADISZ-ba, mikor ezt az iskolában még nem nézik jó szemmel, s a pedagógus pályát, kanyarok után, tudatosan választja. Tanulni akar, s tanítani. Pontosabban: nevelni. Új embereket az új világ számára. Nagy, szent akarások feszülnek a vékonyka ifjúban, s az irodalmi pályadíjat ezek tükrében számítja kisiklásnak. Úgy érzi, nem hatna eléggé, ha csak íráson keresztül érintkezne embertársaival. Közvetlen élményeket akar, s kézzelfogható eredményeket. Ezt erősíti a népi kollégiumokban uralkodó szellem is: a népi értelmiség dolga a nép közé visszamenni, azt kiemelni az elmaradottságból! Nem egészen sikerül, de horgászni a Hortobágyra jár, minden szabad idejében: elragadó a táj, de elmaradott körülmények között élnek az emberek. Teljes szívvel fordul a gyermekekhez, és nyitott lélekkel a szülők felé. Ez a három év éppen 1949—53 közé esik: az úgynevezett Rákosi-korszak legsötétebb ideje. Zám számára megdöbbentő a tapasztalat, hogy az értelmiséget nem mint a nép-nemzet nevelőjét, hanem mint gyanús elemet kezelik. Röviden szólva, a magasztos ideák és a zsákutcába tévedt gyakorlatok ütköztek ösz- sze a Hortobágy mellyékén, s fölmorzsolták a fiatal idealistát. Zám, a jövendő idők tanúja, megfutamodik. De nem adja meg magát. Filozófiát megy tanítani. Mert úgy érzi, először azokat kell kiképezni, akik majd a népet nevelik és vezetik ... A korabeli debreceni egyetemisták nyitott eszű, vitát kedvelő, sőt, vitát kezdeményező tanárra emlékeznek — legjellemzőbb lesz azonban, ha leírom az ötvenhatos eseményekben való részvételét. Október huszonhetedike vagy huszonnyolcadika. A Kossuth Lajos Egyetemen már megalakult a „diákönkormányzat”, s a hallgatók egy része kinyilvánította, hogy mely oktatókat kell eltanácsolni állásukból. Zám nem tartozik ezek közé, de mivel tanítás 61
